Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)

Lendvainé Timár Edit: Egy svéd botanikus, geográfus a Tátra vidékén - Göran Wahlenberg természettudományos munkássága az Északnyugati-Kárpátokban

VC O legmagasabban fekvő vidékére indult. Wahlenberg barometrikus mérései alapján a Jég-völgyi-csúcsot nyilvánította a Magas-Tátra legmagasabb csúcsává (8050 láb, ami 259O méternek felel meg. A Jég-völgyi-csúcs valós magassága 2602 m) Ma már ismeretes, hog\' a Magas-Tátra legmagasabb pontja a Gerlachfalvi-csúcs (2654 m), melyet Wahlenberg feljegyzései alapján nem mászott meg, de feltüntetett térképén. Feltehetően egy korábbi magassági adatot vett alapul térképének szerkesztése közben. Járt továbbá a Zöld-tavi-csúcson is. Érdekes, hogy Wahlenberg, aki korábbi útjainak javát egyedül tette meg, mert nehezen tudott alkalmazkodni az útitársaihoz, milyen jó emberi kapcsolatot alakított ki Mauksch Tamással. A tudományos érdemek kölcsönös tiszteletén túlmenően Mauksch volt az egyetlen, akiről Wahlenberg őszinte elismeréssel, szeretettel és köszönettel teli hangon nyilatkozott későbbi emlékiratában. Az igen éles kritikus, mondhatni vitriolos hangvétel, mellyel a kárpátokbeli tartózkodásának és kutatásainak emberi oldaláról ír, eltűnik a Maukschról írt sorok közül. ,4 legnagyobb nemeslelkű seggel mutatta meg (Mauksch) egész Szepességet bemutató feljegyzésekkel teli herbáriumát, ahonnan én messze teljesebb tudást meríthettem a szepességi növényekre vonatkozóan, mint amit korábban szereztem Liptó körzetéről. Ennek az embernek jóakarata nemcsak abban áll, hogy herbáriumában hitelesen közli a növények előfordulási helyét, hanem abban is, hogy tiszteletet parancsoló kora ellenére sem riadt vissza attól, hogy kísérőm legyen több kutatóidon, és saját kezűleg demonstrálja a különleges növénylelőhelyeket. "- írta 1840-ben. Wahlenberg később egyedül folyatta útját a Magas-Tátra nyugatabbra eső völgyeiben, és csúcsain, koncentrálva mohagyűjteményének gazdagítására. Október 11-én a Poprád-folyót, majd a Hincó-patakot követve elérte a Nagy-Hincó-tavat, ahol újabb havazás akadályozta továbbhaladását. Belátta, hogy kutatóútjának folytatása reménytelen ilyen időjárási viszonyok között. Visszautazott Késmárkra, majd látogatást tett Genersich Sámuelnél Lőcsén, ezután október 17-én több mint ezer darabos egyedet számláló növénygyűjteményével és értékes tudományos megfigyelések és feljegyzések birtokában elhagyta a Kárpátok tájait. Érdekes adalék Wahlenberg és Genersich találkozásához, hogy bár Genersich Sámuel személyében a Szepesség és a Tátra egyik első növénykutatóját tisztelhetjük, Wahlenberg az udvarias dicsérő szavak után éles kritikával illeti Genersich munkáját későbbi önéletrajzi írásában. Véleménye szerint a Genersich művében