Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)

Lendvainé Timár Edit: Egy svéd botanikus, geográfus a Tátra vidékén - Göran Wahlenberg természettudományos munkássága az Északnyugati-Kárpátokban

VC o A táj szépsége és a rég áhított kedvező időjárás újabb komoly hegyi túrákra csábította Wahlenberget. Bejárta a Kis-Fátra vidékét, megmászta a Kriván-Fátra 1711 méteres csúcsát és a környező hegyeket. Meglepve tapasztalta, hogy alig több mint egy hónap alatt mennyire megváltozott a vidék botanikai arculata. Július végén és augusztus elején kutatóutakat tett a Liptói-havasokban, majd megint kelet felé tartott és másodszor is meghódította a Krivánt. Innen ismét Késmárkra utazott, ahol tátrabeli tartózkodásának visszamaradó hónapjait töltötte. Büszkén ír önéletrajzi írásában a Lomnici-csúcs augusztus 19-i sikeres legyőzéséről, A Lomnici-csúcs majdnem függőleges sziklafalának megmászása különösen nagy megpróbáltatást jelentett számára. Sokkal nagyobb kihívást, mint amivel korábban a lappföldi illetve alpokbeli útjain találkozott. Hangsúlyozta, hogy ezen a csúcson Townson kivételével még egyetlen kutató sem tartózkodott korábban. Wahlenberg növénygyűjtő kutatóutakat tett a későbbiekben a Bélai-Tátrában, megmászta a Homlokos nevű csúcsot és annak egyik völgyét, a Dreschler kunyhó vidékét. Nem volt szerencséje az időjárással. Augusztus második felében óriási árvízeket eredményező esőzés sújtotta a vidéket. Nem kis nehézség árán „menekült" vissza Késmárkra, ahol gyűjteményének és jegyzeteinek rendezésével foglalatoskodott. Az ítéletidő augusztus 24-én érte el tetőpontját, amikor is Wahlenberg szavaival élve az árvíz elmosta a városfalat, Késmárk és Lomnic vidéke egy óriási tóvá változott, a víz olyan lassan húzódott vissza, hogy először csak augusztus 30-án tudtak a legközelebbi falvak lakói kapcsolatot teremteni egymással. Wahlenberg nem nyugodott. Amint képes volt használni a hidakat, szeptember 5-én ismét a hegyekbe utazott. Kezdetben nem jutott magasabbra a törpefenyő övnél, mert a csúcsrégiót vastag hólepel borította, egy héttel később viszont az egymást érő esőzések és viharok ellenére hosszabb utakra szánta el magát a magashegységi régiókban. Dacolva a hóval megmászta a Vörös-tavi-csúcsot, Fehér-tavi-csúcsot, járt a Kopahegyen, a Bélai-Tátrában, feljutott a Bolond Gerőre, és a Mészárszékekre is. Feltételezhetően bejárta a Kis-, illetve Nagy-Tarpataki völgyet, az Öt-tó vidékét. Wahlenberget nem hagyta nyugodni a kérdés, miért jellemzik e vidéket oly gyakori viharok és árvizek; milyen természeti jelenségek okozzák ezt a Tátravidék éghajlatát meghatározó kiszámíthatatlanságot. E probléma megoldására, és hogy magassági- illetve hőmérsékleti méréseket végezzen a térségben, Mauksch Tamás társaságában szeptember 24-én a Magas-Tátra O O