Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)

Lendvainé Timár Edit: Egy svéd botanikus, geográfus a Tátra vidékén - Göran Wahlenberg természettudományos munkássága az Északnyugati-Kárpátokban

Rég tervezett célja a Kriván meghódítása volt, amelyet akkoriban a Magas-Tátra legmagasabb csúcsának tartottak. Első próbálkozását nem koronázta siker, mert egy komoly havazással járó vihar megakadályozta a csúcs elérésben. Néhány napos kényszeridőzés után azonban június 29-én végre szerencsésen feljuthatott a Kriván csúcsára. Wahlenberg kedvenc városa a Tátrában Késmárk volt. Kárpátokbeli túráinak javát Késmárkról, illetve Poprádról kiindulva tette meg. Késmárkon Mauksch Tamás páter vendégszeretetét élvezhette, akinek hasznos és szerteágazó ismeretei a környező vidékről nagy segítségéül szolgáltak. Mauksch nem csak a Tátravidék botanikájának volt kiváló ismerője, hanem remek terepismerettel is rendelkezett, pontosan tudta, melyek a Magas-Tátra legérdekesebb vidékei, így tökéletes hegyivezetője lehetett a svéd botanikusnak. Mauksch Tamás (1749-1832) élete javát Késmárkon töltötte. A híres késmárki líceumban érettségizett, majd a lipcsei egyetemen teológiát és természettant tanult. 1776 és 1784 között a késmárki líceum tanára és igazgatóhelyettese, majd 1784 és 1786 között német evangélikus lelkipásztor Bártfán, később Nagyszalókon. 1802-ben lemondott lelkipásztori állásáról, visszaköltözött Késmárkra, hogy ideje javát a már 1780 óta következetesen folytatott munkájának, a tátrai- és a tátraaljai flóra kutatásának szentelhesse. Bár Mauksch kezdetben - összehasonlítva Wahlenberg előtanulmányaival - a botanikát „amatőrként" művelte, hamarosan a tátrai és a szepességi flóra elismert szakértőjévé vált, aki baráti kapcsolatot tartott fenn Kitaibel Pállal. A botanika mellett történelemmel, kőzettannal, klimatológiával és a tátrai tavakkal is foglalkozott. 1803-ban késmárki háza mellett botanikus kertet létesített. Wahlenbergen kívül több jeles külföldi kutató kísérője is volt a Tátrában, többek között az angol Robert Townsonnak. Július 11-én Wahlenberg a Lomnici-csúcs megmászására indult, de a nagy mennyiségű visszamaradó hótömeg, és egy kitartó, erős villámlással járó vihar ismét megállította a lelkes kutatót. Helyette Javorinába utazott, majd innen az akkori Neumarkra (ma Nowy Targ). Nem éppen kedves szavakkal illette Wahlenberg a galíciai várost "rendezetlen és piszkos, mint általában", írta. Később a Fekete-Dunajecen majd az Árva-folyón Árva váráig utazott, ahol a festői fekvésű táj, a nem túl magas legömbölyített hegycsúcsok és gerincek között kanyargó folyócska, majd a meredek sziklafalú Árva szirtjének látványa a Thökölyiek egykori kastélyával magával ragadta a svéd utazót.