Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)

Dr. Rózsa Péter: Robert Townson (1762-1827) úttörő szerepe a Kárpát-medence tudományos feltárásában

^Aooey-t //<{'i>Kio/< (4762—4827) úMöWtsx.ewe/ie a (y^A^tdt-mecimice o — fölértünk ismét megálltunk, mert vezetőim nagyon nem akaróztak továbbmenni, mivel féltek a felénk emelkedő felhőktől. Pihentünk, megittunk egy pohárka szíverősítőt, s ezután továbbra is kitartottam amellett, hogy menjünk föl a csiícsra, amely, úgy tűnt, távolabbra került tőlünk, vagy inkább mintha megnőtt volna. Mikor megközelítettük, a csúcs oly meredek volt, hogy néhol az egészet meg kellett kerülnünk, másutt arra kényszerültünk, hogy rendkívül sziklás szakadékokba ereszkedjünk, majd ismét fölmásszunk rajta, egyes helyeken pedig nagyon veszélyes sziklapárkányokon kellett mennünk. Végül, a jól működő barométerrel együtt, elértük a legmagasabb pontot. Azt hiszem biztonsággal kijelenthetem, hogy addig még sohase?n volt itt ilyen műszer. [...] Számomra a hegy magasságának megmérése volt e fáradságos és veszélyes expedíció egyetlen eredménye. Az egyre növekedőfelhők miatt egyáltalán nem élvezhettük azt a tágas és remek panorámát, melyet e kiemelt helyzetből egyébként látnunk kellett volna. A csúcs az alsó rész szikláihoz hasonlóan szürke gránitból épülföl, de csekély zöldesfekete földes anyaggal keveredik. [...] A felhők egyre feljebb emelkedtek, s emiatt vezetői??! egyre türelmetlenebbülkövetelték, hogy forduljunk vissza. Igazuk is volt, hiszen ez legalábbis veszélyes vállalkozásnak számított, jó vezetők nélkül pedig kivihetetlen lett volna. Ezek után visszatért Késmárkra, de augusztus 20-án végleg elhagyja a várost, s nyugat felé, Nagyszalókra (Velky Slavkov) utazik. Itt összebarátkozik a helyi botanizáló luteránus pappal. Nem említi nevét, de tudjuk, hogy Mauksch Tamásról van szó, ki később tátrai gyűjtőútja során Kitaibel Pálnak is segítségére volt (NAGY M., 1999) • Nagyszalókról Batízfalván (Batizovce) és Csorbán (Sírba) keresztül Vázsec (Vazec) utazik. Úgy döntött, hogy innen kiindulva próbálja meg megmászni a Krivánt. Az útra a nagyszalóki és a vázseci pap, valamint szolgája és egy vezető társaságában indult el. A csúcs megmászásáról így számol be: „Oly sok időt vesztettünk, s oly nagy volt a távolság, hogy csak késő este értük el a bányát, ahol éjszakázni szándékoztunk, tnivel tudtuk, hogy van ott egy barakk, melyet néhány éve menedéknek építettek a bányászok számára. A magashegyi utazások során mindenben szűkölködünk, a vizet kivéve. Itt pont ebben szenvedtünk hiányt, s egy ideig tanácstalanok voltunk, hogy mit is kellene tennünk. Sok pálinkánk volt, ami egy pohárkával kitűnő dolog, de a vizet nem helyettesíti. Arra gondoltam, hogy a bányákban gyakori a víz, s elküldte??? a szolgámat, hogy nézze meg ne??? lehetne-e szerezni onnan valamennyit. Vizet ugyan keveset, de jeget nagyon O o