Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)

Lendvainé Timár Edit: Egy svéd botanikus, geográfus a Tátra vidékén - Göran Wahlenberg természettudományos munkássága az Északnyugati-Kárpátokban

ka született a Kárpátokról. Bár Wahlenberg feltehetően felhasználta elődei eredményeit is, mégis ez a munka a klasszikus Tátra-irodalom egyik legfontosabb alkotásának számít, nem beszélve a kötethez mellékelt, már említett térképéről. A kötet három részből áll. Az első, bevezető fejezet után a Tátra-vidék természetföldrajzi leírása következik, kitérve a Budán és Bécsben végzett összehasonlító magasságmérések eredményeire; majd a hegység keletkezésére; magassági viszonyaira; a klimatikus viszonyokra, melyek magukba foglalták hőmérsékleti méréseit és az alpi száraz régiókra vonatkozó megfigyeléseit; majd a növényvilág sokféleségét mutatja be általánosságban. A harmadik fejezet maga a részletes növénylista, mely 400 oldalon keresztül mutat be 1346 növényt, megadva azok részletes külső leírását, és a lelőhelyek adatait, illetve magasságát. Wahlenberg valójában csak egyetlen új fajt írt le, mely ugyanakkor nem csorbítja botanikusi érdemeit. Ez a havasi gyopár testvérfaja, a bársonyvirág Gnaphalium Carpathicum Wahlenb., mely mint jelentős felfedezés másfél oldalt érdemelt a kötetben. Lelőhelyei 6000 láb magasságban (1828 m) a Kriván csúcson, 6200 lábnál (1890 m) a Raczkován, 6300 lábnál (1920 m) a Bolond Gerő csúcson és a Késmárki csúcson, illetve 6500 lábnál (1980 m) a Lomnitc csúcsán voltak. Az utódok elismerésének egyik jelentős példája az 1891-ben, ma már klasszikusnak számító Sagorski és Schneiders által kiadott német nyelvű flóramunkából a Flora der Centralkarpathen-bő\ idézett sorok: „Ezért kell Mauksch pátert a Tátraflóra első, alapokat letevő kutatójaként tekintenünk, ugyanakkor Wahlenberget, mint e gazdag tudomány rendszerezőjét, aki hozzáférhetővé tette e tárgyat a nagy botanikus közvélemény számára. " LINNÉ PROFESSZORSZÉKÉNEK ÖRÖKÖSE ahlenberg közép-európai tartózkodásának egész ideje alatt hazavágyott, tingenben fél éven keresztül felügyelte műve kinyomtatását, majd hazatért Uppsalába, ahol egy megérdemelt, viszont az ő szemében alulértékelt kinevezés várta, botanikai demonstrátor lett az uppsalai egyetemen. Botanikusi munkája mellett intenzíven foglalkozott orvostudományi kutatásokkal, igen érdekelte a homeopátia kérdésköre. Igen hamar a medicina tanárává vált, majd 1829-ben, mindössze 49 évesen elnyerte a medicina és botanika professzora cí-