Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Adalékok a dél-amerikai magyar utazók munkásságához (II. rész)
Díszes kapurészlet az egyik paraguayi jezsuita misszióhói (San Ignacio Mini) köztiszteletben álló, vezető egyénisége volt. Ez sem akadályozta meg azonban a katonákat abban, hogy amikor 1767-ben ide is megérkezett a királyi dekrétum a jezsuiták kiutasításáról, Orosz Lászlót is hajóba toloncolják. Szerencsére csak 8 hetet töltött spanyolországi börtönben, és 1768 nyarán már hazaérkezett. Nagyszombatban lelkészként működött, majd rendjének feloszlatása után lelkileg összeroppant és 1773. július 11-én, 76 éves korában elhunyt. Hamvai a nagyszombati római katolikus templom kriptájában nyugszanak, „sírkövéről a feliratot már rég eltüntette az enyészet kétszáz esztendeje" (Szabót. 1978, 1982). Tragédiával végződött életéről argentínai kutatója. Szabó László színpadi drámát írt, amelyet Buenos Airesben mutattak be (Balázs 1990). Limp Ferenc Budán született 1695. május 25-én 22 . 1713. október 18án felvették a jezsuiták trencséni noviciátusába. Ujoncévei után bölcseleti és teológiai tanulmányokat folytatott, majd 1726-ban missziós szolgálatra jelentkezett. Orosz Lászlóval együtt került ki a Rio de La Plata gyarmatra (Argentínába), de míg Oroszt visszatartották Córdobában, addig ő hittérítőként eljuthatott Paraguayba a guarani indiánok közé. Több redukcióban megfordult, előbb az Uruguayfolyó partján fekvő Concepciónban volt, majd az északabbra levő Loretóba került. Orosz 1740-ben Apóstolesben találkozott vele, míg utolsó éveit Yapeyúban töltötte (ma Argentínához tartozik). A jezsuiták kiutasítása idején már nagyon beteg volt, így a deportálástól megmenekült, a halál azonban nemsokára elragadta. Egyes források szerint (Picard 1895) 1768-ban halt meg, Ács T. (1939) forrásai nyomán 1769-ben Assunciónban. Munkásságáról egyetlen levél maradt fenn, amely értékes adatokat közöl Paraguay földrajzáról és a jezsuita missziók életéről 21 . II. A dél-amerikai portugál gyarmatok jelentősebb magyar misszionárius utazói Szentmártonyi Ignác • A horvátországi Kotáriban (Zágráb megye) született 1718. október 28-án. A grazi főiskolán filozófiát tanult, Bécsben pedig hittudományi képesítést szerzett. 1735-ben belépett a Jézus-társaságba. Bécsben megismerkedett a nálánál két évvel fiatalabb Hell Miksával, a későbbi híres csillagásszal és utazóval. Talán az ő hatására kezdett behatóbban foglalkozni matematikával és csillagászattal. Egy ideig Grazban tanított, majd rendjének ajánlására elvállalta, hogy Brazíliába utazzon. Ezt nem hittérítői elhivatottságból tette, hanem V. János portugál király felhívásának kívánt eleget tenni. Abban az időben ugyanis rendezetlenek voltak a spanyol és portugál gyarmatok közötti határok. A tordcsillasi egyezmény ugyan papíron még érvényben volt, de a fejlemények már régen túlhaladták, hiszen a portugál hódítók Amazóniában már messze túllépték Ny felé az elméletben kijelölt délkör vonalát (lásd a /. ábrán). Mindkét uralkodó elhatározta, hogy külföldi szakemberek bevonásával hozzálátnak a határvidékek felméréséhez. Ebbe a munkába kapcsolódott be Szentmártonyi Ignác is. Ismeretcink szerint Szentmártonyi 1749-ben érkezett az észak-brazíliai Maranhâo tartomány székhelyére, Sáo Luisba. ahonnan expedícióira indult. Küldetéséből adódóan az összes Dél-Amerikát járt magyar jezsuita közül ő utazhatott legtöbbet, mégis aránytalanul keveset tudunk arról, hogy merre járt. A földmérő expedíciók anyagai ugyanis szigorúan titkosnak számítottak, nem kerülhettek nyilvánosságra. Szenhnártonyinak még a levelezést is megtiltották, így más misszionáriusoktól eltérően nem írhatta meg ismerőseinek, hogy hova jutott el. A Magyar utazók, földrajzi felfedezők c. könyv 85. oldalán Szentmártonyinak tulajdonított útvonal csupán egy hibás feltételezés. A pontos útvonalat mi sem tudjuk megrajzolni. Némi támpontot nyújt Szentmártonyi egyik útvonaláról Acs Tivadar ( 1939) írása, amelyben részleteket közöl Visconde de Porto Seguro brazil történész könyvéből (História Gera! da Brasil, III. kötet). Eszerint Szentmártonyi annak az -északi expedíciós csoportnak volt a kozmográfusa, amely Gregorio Rebello Guerreira Camacho kapitánnyal a Madeirától a Jauru folyó torkolatáig húzódó területet járta be, tehát a mai Rondönia vidékére jutottak el. Jártak a Botuca, Araguaia és Tocanlins forrásvidékén és valószínűleg végighajóztak az utóbbi két nagy folyón. Később az expedíció munkaterülete áttevődött K felé Maranhao-tól Paraíba vidékéig. Leite (1945) könyvében arról olvashatunk, hogy P. Samartoni (=Szentmártonyi), jezsuita matematikus és asztronómus, a határok kijelölése ügyében az Amazonas északi nagy oldalága, a Rio Negro mellékén
