Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Dojcsák Győző: Hönsch Zsuzsanna

Benyovszky zseniális elképzelései túl korainak bizonyultak, s így eredménytelenül kellett visszatérniük Franciaországba, ahol újra megkapta a hadseregbeli beosztását, de ő annál sokkal többre vágyott. Ennek érdekében Amerikával próbálkozott, és az ügyben, hogy bekapcsolódhasson az ottani függetlenségi háborúba, felvette a kapcsolatot a követként Párizsban tartózkodó Ben/amin Franklinnal, akinek a segítségével ki is utazott az Egyesült Államokba, de nem járt sikerrel. Viszont az új országban kínálkozó lehetőségek megnyerték a tetszését, így az ügyben kezdett lépéseket tenni, hogy előkészítse amerikai letelepedését. Zsuzsanna kíséretében fel is kereste Franklint, akinek a naplójában 1782. január 2-án a következő bejegyzés olvasható: ,,. . . Benyovszky gróf, egy magyar úriember látogatott meg és bemutatta nejét. . . Amint mondja, birtoka van Magyarországon, és ha megtetszik neki az Egyesült Államok, eladja és családjával együtt közöttünk telepedik le."

2 Ebből sem lett semmi, illetve csak annyi, hogy Benyovszky elhatározta, hogy mégiscsak visszamegy Madagaszkárra, de Amerikán keresztül, ahol segítséget remélt találni a vállalkozásához. így indult útnak Zsuzsannával és két kislányával együtt, ahová Anglia érintésével 1784. július 8-án érkeztek meg Baltimore kikötőjébe. Nem véletlenül oda, hiszen ez a város abban az időben az Unió harmadik legnagyobb városa volt, és egyben New York után a földrész második legnagyobb kikötője. Számítása bevált, mert itt rövidesen sikerült megszereznie egy kereskedelmi cég támogatását, akik által a rendelkezésére bocsátott hajóval október 25-én tovább is utazott Madagaszkárra, ahol 1786. május 24-én meghalt. Hönsch Zsuzsannának szerencséje volt, hogy nem kísérte el férjét erre a végzetes útjára. Hogy miért nem, annak az volt a fő oka, hogy ismét teherben volt. Miután két fiuk meghalt és két kislányuk volt, így — mint a legtöbb apa tette volna — Benyovszky egy fiút remélt. Annál is inkább, mert Zsuzsanna a 37. évében közeledett ahhoz a korhoz, hogy talán már nem lehet több gyermeke. Érthető tehát, hogy feleségét és kislányait nem akarta kitenni a hosszú út megpróbáltatásainak egy kis hajón, ráadásul úgy, hogy a szigeten teljes bizonytalanság várt rájuk. Baltimore-ban biztonságban hagyhatta őket, ahová sikertelenség esetén ő is visszatérhet hozzájuk. Ez a döntése bölcsnek bizonyult, bár a megszületett csecsemő — ismét egy kislány — rövidesen meghalt. Férje halálhírét megtudva, Hönsch Zsuzsanna helyzete bizonytalanná vált. Anyagi alap és támasz nélkül maradva döntenie kellett, hogyan rendezze maga és gyermekei sorsát. Nyilvánvaló, hogy Baltimore-ban akkor sem lett volna ajánlatos maradnia, ha támaszra talál, hiszen ki lett volna téve férje hitelezői zaklatásának. Máshova Amerikában nem mehetett, így egyetlen lehetőség nyílt a számára: a hazautazás, ahol család és otthon várt rájuk. De a hajójegyek megváltásához pénz kellett. Hogy ez a segítség végül is honnan jött, azt csak gyanítani lehet, éspedig abból, hogy a közben Philadelphiába visszatért B. Franklinnal, régi ismeretségük alapján, levelezést folytatott. 1786. április 4-én kelt levelében Franklin egyebek között a következőket írta neki: „Aggodalommal fogadtam az Ön helyzetét, hogy Benyovszky úr idegen helyen hagyta Önt . . . amíg férje visszatértére várakozik. Égy szeretetre és tiszteletre méltó hölgy, Mrs. Lennox, baltimorei lakos, hajlandó gondoskodni Önről ez idő alatt, és én már figyelembe ajánlottam Önt, mint arra érdemes idegent, és meg vagyok győződve, hogy az udvariasság kívánta minden segítséget készséggel megad Önnek."

4 Hogy a segítség kiterjedt-e az útiköltségre is, vagy azt többen adták össze, nem tudni, és az sem tisztázott még, hogy az utazásra, több mint kétéves amerikai tartózkodás után, mikor került sor. Az azonban bizonyos, hogy Franciaországba jutottak vissza. Hönsch Zsuzsanna azonban ügyes asszony volt, aki élt az összeköttetései lehetőségével, és egyenesen Marie Antoinette-hez fordult segítségért. A pár évvel később életét oly szerencsétlenül befejező királyné most is melléje állt, és állítólag egy koncertet rendezett a megsegítésére. Az viszont biztos, hogy Zsuzsanna egy tőle kapott aranyozott hárfával tért vissza Magyarországra, amely a budapesti Nemzeti Múzeumban ma is megtekinthető. Kislányaival férje birtokára, a Trencsén megyei Vieszkára költözött, ahol köztiszteletben ugyan, de férje mostohatestvéreinek örökösödési pereskedései miatt nem nagy nyugalomban élt még sokáig. 1826. március 1-én, tehát 76 éves korában halt meg. A helyi temetőben helyezték nyugalomra, ahol már csak néhány sírkő található, de az övé nincsen közöttük. Viszont még áll a háza, mint védett épület. Ennyit tudunk tehát az életéről annak az asszonynak, aki kora egyik leghíresebb és legellentmondásosabb életű magyar emberének volt a felesége. Mialatt életútjuk 19 éven át együtt haladt, Hönsch Zsuzsanna korának a legtöbbet utazott és legviláglátottabb magyar asszonya lett. Megállta a helyét a primitív bennszülöttek között, és feltalálta magát a legfényesebb királyi udvarban is. Élete méltó a megismerésre, emléke tiszteletet érdemel. Dr. Dojcsák Győző Budapest Váci u. 23. II. 6. 1052 JEGYZETEK 1. Jókai fordítás, 1891. 2. kötet 117. oldal 2. Benjamin Franklin dokumentumok, LCMS 315E Vol. 21. p. 1007 3. Benjamin Franklin dokumentumok, Vol. 23. p. 1579 4. Benjamin Franklin dokumentumok,, p. 1594 IRODALOM DOJCSÁK GYŐZŐ (1986) : Az első magyar világutazó nő Nők Magazinja, 4. sz., Budapest JÓKAI MÓR (1891): Gróf Benyovszky Móric életrajza, saját emlékiratai és útleírásai. — Budapest, 2 kötet DOJCSÁK GYŐZŐ (1987) : Benyovszky Móric életének amerikai vonatkozásai — Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 3. szám WAGNER, F. S. (1987): Benyovszky Móric Amerikában Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 3. szám