Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Lugosi Győző: A Benyovszky-kutatás eredményei és kérdőjelei
lentétben korántsem volt a „malgasok királya"... Útja egyfajta menekülésnek tűnik a polgári átalakulás küszöbén álló, társadalmi és értékválsággal terhes Európából egy olyan környezetbe, amelynek törvényeit — reményei szerint — önmaga alakíthatja ki. II. A Benyovszky-irodalom az Emlékiratok és Útleírások alapkiadásának — szinte egyöntetűen — a Nicholson-féle angol fordítást tekinti (bár természetesen mindenki tisztában van vele, hogy a British Museumban őrzött eredeti kézirat franciául íródott). Ugyanakkor a fentebb szintén megemlített 1790-es (londoni) francia nyelvű kiadásra, különös módon, legtöbbször utalás sincs a hivatkozásokban. Ennek feltételezhetően az az oka, hogy ez utóbbi kiadás — a mai napig az egyetlen tehát, amely a kézirati szöveget tartalmazza — valószínűleg nagyon kis példányszámban készült, s ezért igen ritka. (Radó György úgy tudja, hogy a British Museum könyvtárából is hiányzik, tudomásom szerint a francia Benyovszky-irodalom pedig egyetlen egyszer sem említi") Minthogy azonban nálunk, az Országos Széchényi Könyvtárban ez a kiadás fellelhető, arra végképp nehéz magyarázatot találni, miért kerülte el a Benyovszkyról szóló hazai írások szerzői többségének figyelmét; vagy hogy Jókai Mór annak idején miért az angol változatot választotta saját fordítása alapjául. Elképzelhető persze, hogy Jókai idejében a francia példány még nem volt meg Magyarországon 12 . Ennek azonban feltétlenül ellentmondani látszik az a körülmény, hogy nem sokkal később, 1891-ben Jankó János a Századokban közölt cikkében valószínűleg erre a francia kiadásra utal. Jankó János volt egyébiránt az első Benyovszkykutató, aki a grófra vonatkozó angliai és franciaországi forrásokat, nevezetesen — saját állítása szerint — a londoni British Museum és a Royal Geographical Society, valamint a párizsi Arhives Coloniales és a Bibliothèque Nationale kézirati anyagait tüzetesebben megvizsgálta. Tanulmányában, amelyet az akkor száz esztendős Benyovszkyirodalom összefoglalásának szánt, Jankó megemlíti, hogy ,,a francia kiadást, minthogy az angol kiadás eredeti kézirata francia volt, maga Nicholson rendezte sajtó alá 1791-ben". Majd cikke második részében azt állítja, hogy ebbe bekerültek az angol fordítás hibái is, „mintha a francia kiadást az angol példány után korrigálták volna" 13 . Mivel ezt az állítást később Radó György is átvette 14 , helyénvaló leszögezni: Jankó János ebben a dologban tévedett. Két eset képzelhető el: Jankó vagy az 179l-es párizsi francia kiadást nézte át, amely — minthogy az angol fordítás visszafordítása — valóban tartalmazza az angol szöveg hibáit (ez azonban nem Nicholson szerkesztésében készült), vagy pedig az 1790-es Nicholson-féle francia kiadásra gondol, ahol viszont nem lelhetők fel az angol fordítás (és annak nyomán valamennyi többi Emlékiratok-kiadás) inkriminált hibás adatai és passzusai. Ennek illusztrálására talán elegendő, ha két olyan példát idézünk, amelyre maga Jankó hivatkozik állításának igazolására 15 . Benyovszky madagaszkári gyarmatalapítási terveit a francia udvar 1772 decemberében hagyta jóvá, nem pedig szeptember közepén, ahogyan azt — nyilvánvalóan puszta elírás következtében — az angol fordítás (az 179l-es francia, a Jókai-féle kiadás stb.) közli. Ezzel szemben az 1790-es francia szövegben, a kézirattal megegyezően, a helyes dátum, december 15. szerepel. Jankó János szóvá teszi továbbá, hogy az Emlékiratok által 1774. március 1-jéről keltezett, Benyovszky és a bennszülött főnökök közötti (állítólagos) szerződés egyik pontja megrövidítve jelenik meg a Nicholson-fordításban. Az ebből kissé elhamarkodottan levont következtetése azonban — tehát az, hogy Nicholson és/vagy Magellan brit gyarmati érdekeket szem előtt tartva, tudatosan cenzúrálta volna a gróf emlékiratainak szövegét — azonmód értelmét veszti, ha az 1790-es (ugyanezen két angol úr nevéhez fűződő) francia nyelvű verziót lapozzuk fel, amelyben a kézirati szöveg teljes mondata található. Jankó János Századok-beli cikkének a legfontosabb nóvuma az volt, hogy a Benyovszky-irodalomban először adott hírt a British Museumnak arról a kéziratcsomójáról, amely a „Memoire sur l'expédition de l'isle de Madagascar. .." címet viseli, és amelynek a legfontosabb darabja egy bőr kötésű, díszes kiállítású, „Protocolle du Régiment des Volontaires de Benyowszky créé en 1772" feliratú kötet 16 . Jankó megállapítja, hogy ez a kézirat Benyovszky hivatalos jelentése a francia tengerészeti minisztérium számára első madagaszkári vállalatáról. Felismeri továbbá, hogy ezen anyag és az Emlékiratok madagaszkári fejezetei között erős hasonlóság mutatkozik. Sajnálatosan azonban Jankó — aki a feltétlen „Benyovszky-hívők" sorába tartozott, s mint ilyen a gróffal kapcsolatban felmerült valamennyi kételyt annak javára próbált megoldani 17 — elmulasztotta, hogy a „Protocolle" és az Emlékiratok kézirata (vagy legalább az 1790-es francia kiadás szövege) között szisztematikus összehasonlítást készítsen, és az eltéréseket megmagyarázza. A valóság az, hogy Jankó János elsőként vette kézbe azt az elsődleges történeti forrást, Benyovszky jelentését, amelynek az Emlékiratok Madagaszkárról szóló anyaga csupán regényszerű, deformált és meghamisított változata. Ezt a kardinális tényt azonban Jankó egyszerűen nem vette észre, sőt — az Emlékiratok autentikus voltának feltételezéséből kiindulva — a jelentést vélte szekunder forrásnak. . . Végképp tévútra vezette azután Jankót, hogy ilyen összehasonlítást —• néhány szakaszt illetően — mégiscsak elvégzett a „Protocolle" és az angol fordítás (!) között 18 . Ennek alapján tulajdonképpen helyesen mutatja ki, hogy amíg a jelentésben Benyovszky következetesen a francia király képviseletében, annak megbízottjaként lép kapcsolatba a malgas lakossággal (összhangban vállalkozása megszületésének eredeti feltételeivel), addig az Emlék-
