Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Lugosi Győző: A Benyovszky-kutatás eredményei és kérdőjelei
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 3. szám, 1987. p. 31—38, Érd A BENYOVSZKY-KUTATÁS EREDMÉNYEI ÉS KÉRDŐJELEI Dr. Lugosi Győző ÖSSZEFOGLALÁS A Benyovszky Móric halálának kéíszázadik évfordulójáról való megemlékezés két — egymással összefüggő — feladatot ró a gróf élettörténetével foglalkozó kutatásra: a Benyovszky-irodalom kritikai felülvizsgálatát, illetve Benyovszky helyének és szerepének az eddigieknél pontosabb — elfogultságtól mentes — kijelölését a korabeli európai ( s nem kis részben Európán kívüli) viszonyokban. E rövid referátumban először a Benyovszky-kérdés egy-két általános, általam fontosnak vélt vonatkozásáról szólok, majd az Emlékiratok és Útleírások forrásértékével összefüggő néhány filológiai problémára térek ki, végül pedig áttekintem azokat az újabb eredményeket, amelyek a korábbiaktól lényegesen eltérő megvilágításba helyezik Benyovszky madagaszkári vállalkozásainak történetét 1 . I. A Benyovszky-irodalom egészének igen jellemző vonása az a sajátságos ellentét, amely a gróf személyének és életútjának rendkívül széleskörű ismertsége — mondhatni népszerűsége — s ezzel természetes összefüggésben a Benyovszkyval foglalkozó írott anyag terjedelmessége, illetve ezen irodalom tudományos nívójának nagyfokú egyenetlensége, néhány ponton kifejezett gyengesége között mutatkozik. Benyovszky ismertsége — amely köztudottan nem korlátozódik Magyarországra és Lengyelországra, vagyis arra a két országra, ahol sok évtizeden át „osztozkodtak" a gróf nemzeti hovatartozásán, hanem konstatálható a német és a francia nyelvterületen is — az Emlékiratok első megjelenésével, azaz 1790-nel kelteződik. A meglehetősen nagy példányszámban kinyomtatott és terjesztett Nicholson-féle angol fordítást 2 felhasználva Benyovszky memoárjait másfél évtized alatt tucatnyiszor adják ki Európában. Berlinben már 1790-ben, az angol kiadás évében megjelenik az első német nyelvű változat, amelyet a következő esztendőkben további hét kiadás követ különböző német városokban. Egy évvel később, 1791-ben Párizsban az angol fordítás visszafordításával készül el a francia nyelvű kiadás, ami minden valószínűség szerint arra utal, hogy az angol fordítással egyidőben, 1790-ben ugyancsak W. Nicholson által gondozott és kiadott, a francia nyelvű kézirat szövegét tartalmazó londoni kiadás nem került forgalomba Európában (miközben tudjuk, hogy az angol változatot ekkortájt pl. Bécsben 36 forintért árusítják 3 ). Az 179l-es visszafordított francia szöveg szolgál alapul néhány évvel később a lengyel fordításhoz, amely három egymást követő kiadást ér meg. 1791-ben holland és svéd fordítás is napvilágot lát, némi késedelemmel, 1808ban pedig szlovákul is megjelenik Benyovszky műve. Magyar nyelvű fordítás közreadásáról is szó van már 1790-ben, amelyhez hirdetés útján előfizetőket is toboroznak 4 , ez azonban valamilyen oknál fogva meghiúsul, s majd csak közismerten Jókai Mór lesz az, aki közel száz éves késéssel, 1888-ban megjelenteti az Emlékiratok magyar nyelvű változatát. Benyovszky írásműve tehát a 18. sz. utolsó és a 19. sz. első évtizedében bestseller Európa számos országában, és a Benyovszky-történetre a szépírók is igen hamar reagálnak: már 1792-ben kiadják August Kotzebue ötfelvonásos szomorújátékát, egy esztendő múlva pedig elkészül Gvadányi József elbeszélő költeménye. 19. sz. folyamán és századunk első felében azután több tucat különféle műfajú — sajnos zömében közepes vagy inkább gyenge színvonalú — irodalmi és zenemű születik Benyovszky életútjáról német, francia, angol, orosz, szlovák, főként pedig lengyel és magyar nyelven. A második világháború után ugyan már nagyságrendileg kisebb az érdeklődés a gróf élettörténete iránt, mindazonáltal a modern médiák is kiveszik a részüket a Benyovszky-legenda terjesztéséből: több rádiójáték, sőt J. Niznánsky regénye nyomán tévéfilm-sorozat is készül Benyovszkyról 5 .
