Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
A szabályzott Berettyó a XX. században
A szabályzott Berettyó a XX. században A szabályozás során a kedvező és kedvezőtlen kölcsönhatásokat nem lehet — nem is indokolt - lépésről-lépésre értékelni, vizsgálni is csak a változások folyamatában érdemes. Körösök és Berettyó szabályozásában meghatározó lett Huszár Mátyásnak az a véleménye, hogy a meder szabályozással minden folyó vizét lehetőleg a maga völgyében vezessék le. Ö ajánlotta először, hogy a Berettyót a Sárréttől tereljék el és vezessék a Bakonszegtől Szeghalomig ásandó csatornán a Sebes-Körösbe. Ezt követte Bodoki Károly is azzal, hogy a Berettyót a Sárréttől zárják el és Bakonszegtől Szeghalomig újonnan ásandó csatornán vezessék a Sebes-Körösbe. A Sebes-Köröst pedig a legrövidebben a Kis-Sárréten keresztül vezessék Szeghalomig. így a Berettyó a Sebes-Körössel egyesülve új helyzetet teremtett az árvizek levonulásában. E megoldás elősegítette a sárréti mocsarak kiszárítását, de kedvezőtlenül hatott a feltételezett árvízszintek emelkedésére. Gyakori volt az LNV-nek emelkedése 1970-ig. A Bakonszeg-Szeghalom közti átvágással levált a Berettyóról a Hortobágy, Kösely és a Sárréti csatorna. A Berettyónál maradt a Kalló, az Ér és az AlsóNyírvíz vízvidéke. Ezt követően a Hortobágy a leválasztott Berettyó torkolati szakaszával már a Hármas-Körösbe torkolló Hortobágy-Berettyó-főcsatorna néven működött. Találó a kifejezés, hogy a jó cél érdekében a mérnökök nem csak szabályozták, hanem „át is szabták" a Berettyót. Mindezt tetézte, hogy a trianoni döntéssel a folyásirányra közel merőlegesen osztották meg a vízgyűjtőt, amelynek nagyobbik fele az országhatáron túl terül el. Azóta a debreceni székhelyű vízügyi igazgatóság kezelésében a „Berettyó árvédelmi rendszeréinek gyűjtőfogalma alatt a folyó 74,4 km-es magyarországi szakaszának 124 km-es töltéshosszát, a Kálló-főcsatorna 13,1 km-es, az Ér-főcsatorna 16,8 km-es, valamint a Sebes-Körös jobb parti 42,5 km-es töltését, valamint a 63,5 km lokalizációs töltését az említett körgátakat, valamint a 83 millió m 3 árvízi tározót értjük. A vízszabályozás folyamatának változását Ráth Elemér mérnök a XX. század közepén így foglalta össze. Idézzük tőle, mert ennél hitelesebb összefoglalást nem igen ismer a szakirodalom. „1944 óta a száraz ciklus nyugalmasabb időszakában van a Berettyó- völgye. A pleisztocén kortól a mai napig nagy és változatos a folyó múltja. Természeti és emberi erők munkálták azzá, ami ma. Áldást és vészt egyaránt hozott a vele foglalkozók részére. Bár mi is történt, az ember soha el nem hagyta, küzdött a természettel, a vízzel a legmostohább körülmények között is. Kemény küzdelemmel vetette meg a lábát ezen a helyen is és nem engedte magát legyőzni. Az ember kitartó munkája korlátok közé szorította a természet rakoncátlan elemét. Medret nyitott a víz számára, gátat emelt, figyelte az élő folyó minden mozdulatát - szabályozta. A szabályozás következtében a Berettyó folyó: a. l eredeti 224 km hossza 135 km-re csökkent, vagyis 89 km-rel rövidült meg, b. l kisvizének és nagyvizének esése megnövekedett, gátjai a nyílt hullámteret összeszorították, cl medre bővült és mélyült, s ennek mértéke a felső szakaszon nagyobb, d. l kisvizének szintje nagymértékben süllyedt, árvizének szintje emelkedett, e. l áradásának tartóssága megrövidült, vízjárása hevesebb, a tetőzés kialakulása gyorsabb, fii másodpercenkénti legnagyobb vízhozama megnövekedett, egyensúlyozott állapot következett be, g.l a folyón 1898-ig 57 átvágás, 1932-ig újabb 23 átvágás épült, tehát összesen 80 átvágás létesült, amelyek által az eredeti 55 400 m mederhossz 25 115 m-re csökkent, vagyis a
