Koroknai Ákos – Schlégel Oszkár: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű és elődvállalatainak vízgazdálkodása 1808-1918. (Vízügyi Történeti Füzetek 11. Budapest, 1978)

s égek viselését — mivel az intézkedések a vállalatra is hasznosak voltak — ellenkezés nélkül vállalta. Az alispáni véghatározatnak azonban nagy hibája volt, hogy a medertisztítási csak Sajóvarkony térségében rendelte el, nem véve figyelembe azt a helyes vállalati javaslatot, miszerint a tisztítási munkákat a Hangonynak a Sajóba torkolásáig végezzék el. A tisztítás így csak múló eredményt hozott. A vállalatvezetés lemondóan állapította meg, hogy ,,a Hangony- és Hódos-patakok általános szabályozása folyamatba van ugyan téve, de hogy ólomlábon járó vízjogi adminisratiónk mellett meg fogjuk valaha ennek kivitelét élni, az kérdés!" Az RMST az állandóan bővülő bányaművelése miatt ui. igényelte a patakok sza­bályozását, a mederszélesítési és mélyítési munkákat, mivel a következőkben egyre több bányavíz levezetésével számolt. A szabályozás elhalasztódásával állandó volt az árvízveszély, és a vállalat félt a bekövetkező szennyvízkiömlések miatti kártalanítási perektől. A Hangony- és a Hódos-patak szabályozása azért húzódott, mert összekapcsolták az Ózd-patak szabályozásával és a sajóvárkonyi malom vízhasználati jogának felülbírálásával. A különféle szálak összebonyolódtak, a rendezés egyre nehezebb lett. Az Ózd-patak szabá­lyozását 1190 m hosszúságban — az alsó szakaszon — 1910. március 5-én rendelte el az alispán. A szabályozási munkákat az RMST 1911. júliusáig elvégezte. A Hangony- és a Hódos-patak szabályozásának elhúzódása nagyon megnehezítette a mellettük elterülő két nagy ipartelep (Borsodnádasd, Ózd) vízhasználatát. Az érdekeltek a részleges tisztítási munkálatokat 1909. április 3. és május 10. között teljesítették. A 6092,69 K-ra rúgó tisztítási költségből az RMST-re 1500 K jutott. A Kultúrmérnöki Hivatal „okulva azon tapasztalatokon, hogy a legtöbb medertisztoga­tási ügy folytonos fellebbezésekkel elhúzódik, és sokszor a munka eredménye az, hogy a nagy fáradtsággal és költséggel kidolgozott tervek irattárba kerülnek", a műszaki tervet csak az alispáni véghatározat jogerőre emelkedése után dolgozta ki, mert a Hangony- és a Hódos-, a nádasdi vasgyári, a Csamasz-, valamint az Ér-patakok medrének tisztogatása már 1894 óta húzódott. A mederszakaszok teljes hosszára kiterjedő tisztogatásra vonatkozó s 1910-ben hozott véghatározat azonban továbbra sem emelkedett jogerőre. A tisztítási költségeket (47 000 K) az érdekeltek nagynak tartották.* A tisztogatásra 19,9 km hosszú Hangony-szakasz várt. A Hódos-patakot 13,2 km hosszban kellett kitisztítani, míg a vasgyári (nádasdi) patakot 850 m hosszban. A munkálatok 83 282 m 3 föld megmozgatását kívánták meg. El­végzésükre az 1910. évi alispáni véghatározat 2 évet adott. A munkákat azon­ban még 10 év múlva sem végezték el, csakúgy mint az ezt követően előírt évenkénti tisztogatásokat sem. A sajóparti vízkivételi művel kapcsolatban az RMST, 1908-ban, Gömör­Kishont megye alispánjánál a Sajó vizének szennyezése miatt bepanaszolta az Első Magyar Papíripari Rt.-t, melynek vízhasználatát már több község ki­fogásolta. A vállalat, mivel szennyvíztisztítási kötelezettségét kimondták, sé­relmezte, hogy maga tisztítsa meg más iparvállalat szennyvizét. A vízrendőri eljárás során a Papíripar Rt. — csakúgy, mint az RMST tet­te Salgótarjánban —, igyekezett a felelősséget magától elhárítani. A Sajó vizének szennyezését a sajóházai papírgyárra, a rozsnyói bőrgyárra és álta­lában a Sajó és a Csetnek melletti ipartelepekre fogta.** A véleménynyilvánításra felkért Halélettani Állomás ugyan elismerte, hogy a Papíripar Rt. pelsőci gyárában a szennyvizeket (lebegő cellulozeros­* Bár sikerült e célra 6700 K államsegélyt szerezni, ezt csak a legszegényebb gazdák vehették igénybe, hogy ne legyen számukra elviselhetetlen a holdankénti 37 K tisztítási költség. ** A pelsőci és nagyszabosi gyáregységek vízhasználata látszólag ,.szabályszerű" volt, mivel a szennyvizeknek a Sajóba vezetését a kiadott engedélyokiratok nem korlátozták. A Papíripar Rt. egyébként Pelsőcön még szűrőtelepet is „önként" állított fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom