Koroknai Ákos – Schlégel Oszkár: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű és elődvállalatainak vízgazdálkodása 1808-1918. (Vízügyi Történeti Füzetek 11. Budapest, 1978)

Vízfolyás és mérési hely Távolság a torkolattól fkm Vízmennyiség m

3

/s Átlagos esés m/fkm Kivehető vízerő LE/km Sajó Pelsőc 150— 155 1,89 2,60 66 160163,5 1,89 4,40 111 Bánréve 101,5— 107,5 6,95 0,90 83 Putnok 110— 120 4,07 0,80 43 90— 100 7,11 0,30 28 100— 101,5 7,11 0,90 85 Sajószentpéter 60•62,5 7,40 0,80 79 70— 80 7,25 0,20 19 8190 7,11 0,80 76 Sajó összesen (20—168 km-ig) — — — 8962 Murány Nagyrőce 36 — — — Jolsva 23 — — — 2025 0,95 3,60 46 2530 0,95 4,00 51 30— 35 0,85 4,40 50 35— 37 0,85 6,40 72 Murány összesen (0—37 km-ig) — — 1654 Mielőtt tanulmányunk közelebbi tárgyára térnénk, röviden át kell tekintenünk a Rimamurány—Salgótarjáni Vasfinomító Rt. illetve elődvállalatai történetét, hogy a vízhasználatokkal kapcsolatos kérdések megfelelő értelmezést nyerjenek. 1. A murányvölgyi hámortulajdonosok 1808-ban egyesültek a vasipari termelés növelése végett. így alakult meg a Murányi Unió 14 vasipari teleppel, 2 olvasztókemencével, 4 olvasztóval, 12 frisstűzzel, 8 nyújtótűzzel és 1 szerszámárukat előállító hámorral. A vasérc olvasztására szolgáltak a nyersvasat előállító olvasztókemencék és a faszéntüzelésű nagyolvasztók: a massák. A nyersvasból az ún. forraszkemencékben — az oxidáció révén — csekély széntartalmú, jól forrasztható kovácsvasat készítettek. Az oxidációs folyamat finomítási eljárás volt, amelyet „frisselésnek" is neveztek. A finomító kemencéket pedig ,,frisstűz"-nek hívták. A frisselés az olcsó faszénen alapult. A kovácsvasgyártás fejlettebb előállítási módja volt a kavarókemencékben (az ún. lángpestekben) való gyártás. Ha a finomítás konverterekben történt, úgy az eljárást szélfrissítésnek nevezték. Kovácsvasat azonban vasércből közvetlenül is nyerhettek, ha a vasércet faszénnel elegyítették. A redukciós folyamaton alapuló gyártás ebben az esetben a paraszt- vagy ún. tótkemencékben folyt, végterméke a „bucavas" volt. Ezt a nagy salaktartalmú és laza szerkezetű félkészterméket a továbbiakban a vasfeldolgozó műhelyekben (hámorokban) munkálták meg (tömő-