Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár

TANYA-HAL — Balaton — egy nagyobb halászat alkalmával kifogott halak összessége ; a hol ezt meggyűjtik, ott keletkezik a halhely ; I. azt. TANYÁT HÚZNI — Balaton — egy halászatnak egésze ; a húzóháló egyszeri kihúzása. TANYAVÉK — T. Sz- — Bodrogköz, I. Ajtólék. TANYAVETÉS — Komárom — az egyszeri kivetés, kerítés és kihúzás egésze. TÁNYÉRDESZKA — Komárom — kis deszka, a melyen a horogra való csalit darabolják. TÁNYÉRKESZEG — P. K. — Blicca argyroleuca HECK. Győr. TÁNGYÉRHAL — H. O. — Blicca argyroleuca HECK. Olt mentén. TAPACS — Baja — I. Tapogató. TÁPLI — Győr — 1. Tapogató. TAPOGATÓ — Janua 1729. TAPOGATÓ, abroncs keretre vont nyeles v. nyeltelen háló, mely olyan kosárhoz hasonlít, a minővel a tyúkokat borítani szokták. Sekély vízben a halász majd ide, majd oda borít (tapogat) vele, a menekülő hal a hálóba ütődve érezteti jelenlétét ; sokszor az egész vesszőből való. TAPOGATÓ ALJA, a tapogatónak a víz fenekére szolgáló szájaszéle.* TAPOGATÓ FOGÁSA, a tapogató fölén a kéz számára való hagyás* TAPOGATÓ FÖLE a tapogatónak felső karimája, a mel>et a halász tapogatáskor a kezében tart.* TAPOGATÓ HALÁSZ, a tapogatóval, borítóval és lépővel járó.* TAPOGATÓ HALÁSZAT, a tapogatóval űzött halászat.* TAPOGATÓS — Szeged — az a halász, a ki a tapogatóval jár. TARACZK, — 1669 Ecsed vára laitsromában — kereken járó kölyök ágyúk, a melyek a téli halászatnál a halak riasztására használtattak. TARAJ — Nagy-Bereg, — a csikvarsa vagy kas öblös szája. TARÉJ — Derezen — 1. Taraj ; itt a csíkkasnak van : taréjjá, nyaka, dereka, fara és versege. TARISZNYA — Balaton, tihanyi őshalászat — a fogott halak elosztásánál dívó mérték. A fogott mennyiséget nem súly, hanem tarisznya szerint mérik, mely egy rőf vászonból készül. TARKA GÉB, Gobitis marmoratus PALL.* TARKA MENY, Lota vulgaris Cuv.* TARKA SÜLLŐ — H. O. — Lueioperca Volgensis PALL. Komárom. TARTÓKÖTÉL — Komárom — a húzóhálónál az, a melyet a laptáros tart. TARTÓVAS — Balaton — a szigonyon az a vas, a melyre az ágak rá vannak szegezve. TARTÓVÉG — Szeged — 1. Bejáró kötél. Tartó kötél. TAT — Komárom — kis párkánylécz az iiJésdeszkán ; az ide-oda csúszás megakadályozására ; I. Taty is. TATHAL — Karád — Tinea vulgaris Cuv. • silány hal, csak úgy a tat mögé dobjuk.» TATY — Balaton, tihanyi őshalászat — a bödön-hajó belsejében erősítésül meghagyott, keresztbe fekvő rész, mely ülőhely is; máshol Tat és Toty. TATYI.IK — Keszthely — a bödön-hajó tatján az a lyuk, a melyen át a kaloda végét megkötik. TATYVAS — Balaton, tihanyi őshalászat, — csavaros végű vas, mely a bödön megerősítésére szolgál. TAUPLI — Csepel sziget — I. Aghegyháló, helyesebben Tápli. TÁVOLÍTANI — Szolnok — a hálót, mikor már majdnem kihúzták s észreveszik, hogy nagy hal van benne, visszaeresztik, hogy az apacsokat összébb hozhassák. TEJ — Orbis pictus 1708 — a hímhal magva. TEJES — általánosan — a hímhal. TEJESE — hiitkoicp Gáspár — a hímhal spermája. TEJESKÓRŐ — Kopácsi — I. Czötkény ; itt a marázsaháló úszókái készülnek belőle. TEJHAL — Szirmay Andr. — Aphya alatt s a német «Spierling» névvel ; c szerint Osmerus eperlanus L. 1. Eperián ; a magyar vizekre csak ráfogva. TÉJHAL — Grossinger — Alburnus lucidus, HECK. TEKERGŐ víz — Sajó mentén — I. Örvénylő víz. TEKERTT ÍN — B. Szabó Dávid — a horogról t. i. sodrott fonal, horogín.