Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
SÍKVÍZ — Etettek láp - víztükör, I. Róna. SILÁNY KESZEG, Abramis vetula HECK.* SIMA HOROG, szaka nélkül való.* SIMA PART — általánosan — a hol sem omlás, sem gyökér nem akadékoskodik. SINGCSONT — ulna.* SINGÉR — Karád — Perca fluviatilis L. SIREG — P. K. — Acipenser stellatus PALL. Eredete nincs. SIRITTŐ — Fűlt — I. Serittő és Viszáló. SISAK — Saród — a Sium. SLUF — Hegykő — a varsa vörcsöke ; a német «Schlupf» kölcsönvétele. SODRON Y PADUCZ — Chondrostoma nasus L. Erdővidék, Olt vize. SODRÓ víz — általánosan — a folyók kanyarodóin X vízfolyásnak az az oldala, mely a partot rontja ; mindig a folyás kanyarodójának külső kerüléke. SORLÉK — Szeged — a szeg- v. saroklékek között kijegelt lékek ; 1. Ágiik. SOROS — Komárom — egysoros az öregháló, háromsoros az, a melynek léhése két tükörháló közé van fogva. SOROS LÉK — Tószeg — 1. Hajtólék, Ágiik. SOROS ÓLOM — Tószeg, Szolnok — az öreghálón a rendes számú ólmozás ; 1. Fattyúólom. SOROSVÉK — Latoréba mentén — I. Ágiik, Sorlék, Hajtólék. SÓSHAI. — sózott és a levegőn szárított hal. A Balaton körül, a Duna, Tisza és Körös mentén dívik. A vizát már a XII. században sózták : «husonibus recentibus et saisis» 1198-ban, Fejér Cod. Dipl. vu, 5, 175. Sós HAL — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — salsamentum. SÓSKÁD — Balaton — az a kád, a melybe a sózott halak berakatnak, hogy a só megszívja. Sos víz, sos HALNAK AZ VIZE — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — Muria. SOVÁNY TÓ — Tata — az olyan, a melyben a hal nem hízik meg. Sózó ASZTAL— Balaton — a melyen a hasított halakat sózzák ; hosszában, egymástól kisarasznyi távolságra fölszögezett keskeny léczekkel pasztákra van fölosztva. SÖFŐI. — Saród — a farosbárka, nyilván a német «Schiff!» magyarosítása. SŐREG — K. — Acipenser stellatus PALL. Miklosich szerint az orosz sevrjitga. SŐREG — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — Sturio secundus ; I. a Kecsige-hez csatolt jegyzetet. SŐREG TOK, Acipenser stellatus Pallas.* SÖRÉNY — Balaton-Füred — a hát úszószárnya, p. dorsalis. SÖRÉNYKÖZ, a két hátsörényű halaknál az a tér, a mely az első hátsörényt a másodiktól elválasztja.* SÖRÉNY-SZÁRNYÚ — a kormányúszó, mikor a hát- és alsó sörénnyel össze van forradva, pld. a gőtehalaknál ; de bizonyos fokig az angolnánál és a harcsánál is.* SÖRENYTARTÓ NYÚLVÁNYOK— ossa interspinalia.* SÖTÉT JÉG — Szolnok — mikor olyan vastag, hogy alatta a hajtórudat nem látják s őrveszszőt kénytelenek használni; I.Orvessző. SÖVÉNY — általánosan — némelykor a folyó egyes szakaszainak elrekesztésére háló helyett fűzfából fonott sövényt is használnak ; I. Őrháló ; Vészlés. SPÉK — Csepel sziget — a pendel- v. vetőháló szétsugárzó zsinegei, a melyek azt összehúzzák ; lásd különben In, mert ugyan e zsinegeket így is nevezi a csepeli halásznép. SPÉL — Komárom — nyársforma fa, melylyel a sátorgyékényt a rúdhoz tűzik. SRÁCZ — P. K. — Acerina Schraitzer C. SRÁCZHAL — P. K. — Acerina Schraitzer Cuv. SRÉCZER — P. K. — Acerina Schraitzer Cuv. idegen eredetű, de el van terjedve. SRÉCZER — Szirmai Andr. — Acerina Schraitzer Cuv. STENGER — P. K. — Chondrostoma nasus AG. Eredete nincs adva. SÚDÉR — Pet. K — Perca fluviatilis L. Tisza m. SUGA — Székely-Keresztúr — a folyóban a sekély, de sebes folyású helyek, hol a víz a kavicson megsúg. SUGÁR KARDOS, Pelecus cultratus L.* SUGÁR KESZEG — H. O. — Alburnus bipunctatus HECK. Bódva mentén, Komjátiban. SUGÁRKÖZ, a halak sörényein és úszószárnyain feszítő csontos, vagy porezogós sugarak közötti hártya.*
