Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A magyar édesvizekben élő halak rendszeres átnézése - A fajok leírása

A TÓ PONTY. Cyprinus Carpio, LINNÉ. II. tábla, 8. Fôjegyéi : a felső ajakon két rövidke, a szájzugon két hosszú, párosan álló bajusz; a hát- és alsósörényúszó első sugara befelé fűrészes, erős bognártüske ; a test legnagyobb magassága háromszor fordul meg a hosszaságban; az orr vaskos; oldalról tekintve a homlok- és hátvonal egyenletes ívben emelkedik. Sugárzata. HS 3/17—22; HO 1/15—16; HA 2/5—9: AS 3/5—6; OP 32 — 39; FA 4, a kormányúszót beleértve. A test alakja hosszúkás, oldalt lapított, egészben vaskos; a szilványfedelék táján a test vastagsága kiadja a magasságnak közel felét : a száj csúcsbanyíló, ajka húsos. A hátsörény kezdete talál a hasúszószárny beiktatásával s mind a kettő kissé még a test első felébe esik ; a hátsörény tőhosszasága a test egy harmadrészét teszi ; a bognártüske fűrésze, alulról számítva az első harmadrészen felül kezdődik ; hasonló az alsósörényúszó bognártüskéje is, mely öreg pontyoknál rendesen hegyét veszti. A héj nem terjed a fejre, pénzei nagyok, kerekdedek ; szélük hártyás. Szín szerint a hát kékeszöld, a feketésbe húzó, az oldalak rezessárgák, néha sötétzöldesek; a hasfél fehéres; a pénzek feketés szegélyűek, mi bizonyos koczkás jellemet teremt; a hátsörényúszó szürkéssárgás, az úszószárnyak és a kormányúszók violás lehelletűek, az alsósörényúszó vörösesbe játszik, a szemcsillag aranyos. Ezek a színek azonban nem állandók s víz, táplálkozás, világosság hatása alatt sokszorosan változnak ; a folyóban élő ponty sokkal világosabb, az álló, különösen mocsaras vizekben élő sötét színű, különösen oldalai sötéten aranyosak. I»ik : meleg években már májusban kezdi s júniusban folytatja; hideg években az ivás eltart júliusban is. Fogása : mint a piacz főhala, minden halászási módnak főtárgya. Fajtái : A király "agy tükrös ponty. Ez magán viseli a tőponty minden főjegyét; de héjjá nem egész, hanem csupasz helyek vannak rajta, a