Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

II. Geológiai előismeretek

hogy oda egyenesen a folyóvizek által vitethetett egykori keletkezése helyéről. A lősz hazánkban tetemes kiterjedésben fordul elő. Kisebbnagyobb lőszterületek vannak a Vágvölgyében Vág-Ujhely mellett, a Nyitravölgyében Bán és Frivigye között, a Nyitra és Zsitva között ühymestől és Tapolcsántól délre, a Zsitva és Garam közt AranyosMaróthtól délre, a Garam, Korpona, Ipoly és Rima között, valamint a Sajó és Bodva mellékein; a Mátra és Cserhát éjszaki és déli oldalán. De nem csak az alacsony hegységek oldalain, hanem a magas hegységekbeu is mutatkozik lősz, nevezetesen a Magas-Tátrában 1ÜO0—1300 méter magasságban is előfordul. A Tátra déli oldalán folytonos tömegekben jelentkezik és Szepesmegye dombos vidékét sok helyütt ez fedi; így Strázska, Farkasfalva, Igló, Markusfalva és Lőcse mellett. A Hernádvölgyében Kassától kezdve igen nagy lőszterületek vannak, melyek Tarczalig és Tokajig tartanak. A magyarerdélyi határláncolat nyugati szélén csaknem mindenütt mutatkozik a lősz és a hegységek völgyein messze benyúlik. Magában a síkságban is nagy területeket fed, így pl. Ecsed, Nagy-Károly, Berettyó-SzentMárton, Atyás és Geszt mellett. A titeli fensíkot egészen, a telecskait nagy részben lősz alkotja. Azonban a legnagyobb lőszterületeket a Duna jobb oldalán találjuk; már a budai, vértes-pilisi és Gerecse hegycsoportok völgyeiben • s szélein nagy tömegekben mutatkozik ; a Bakony és baranyai hegycsoportok szélein még nagyobb területeket fed. A Duna vonalától nyugatra azon vonalig, mely Győrt Marczaltőn át Csáktornyával köti össze — a hullámos síkságot csaknem egészen lősz fedi, miből csak a magasabb dombok és hegyek nyúlnak ki. A buda-kanizsai vasúttól délre a folytonos lőszterületet csak a pécsi és villányi hegységek, azután a szekszárdi hegycsoport egyes kúpjai és a folyók áradmányi képletei szakítják meg. A szék vagy székestalaj Alföldünkön igen nagy területet foglal el.*) A Tiszának mindkét partján hosszú, szakgatott szalagot képez, a Duna jobb partján előfordul Győr és Uj-Szőny között, nemkülönben a Marcal völgyében, a Duna balpartján pedig Lacháza táján kezdődik és húzódik egész Szabadkáig, kivált a Kis-Kúnságot ölelve fel. Különbséget kell tenni a székes és a szikes talajok között. *) L. szerzőnek értekezéseit a „Gazdasági Lapok" 1875-iki évf. A beetles, k. földtani intézet 1870. évi, 26. kötetében, „Ueber den Natron und S/ékbodeu im inig. Tieflande, v. E. Kvassay.