Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

VIII. A folyóvizek természete

rói kapja mellékfolyóit. Midőn a Pastazza, Japura és Rio-Negro mellékfolyókon kis víz van, akkor az Ucayali, Madeira és Tapajoz tele modorról folynak; midőn ezek kezdenek apadni, amazok emelkednek. A Nílus is meglehetős szabályosan árad és apad ; de nem úgy a mérsékelt égövi folyók, melyek csak azon esetben egyenlítődnek ki némileg, ha síkság és hegység kellő arányban áll vízgyűjtő medencéjükben, vagyis esőből és hóból vagy jégárból felváltva táplálkoznak. Ugyanez fordulhat elő, ha eső és forrásvízből arányosan gyűlnek össze. A mellékfolyók különböző természete és azok topográfiai helyzete nevezetes befolyással van az anyafolyó legnagyobb vízemésztésérc. Igy a Tibor'mellékfolyóinak forrása a Nora torkolatától számítva majdnem egyforma távol van; a miből az következik, hogy árvizeik majdnem egyszerre érnek le és Rómánál rendkivüli magasságra.emelkednek (12 egész 14 méter). IS 15. január havában a folyó 21 óra alatt 8 méterről 8*45 méterre szökött fel. Két egymással párhuzamosan haladó mellékfolyónál az árvíz rendszerint a rövidebbiken ér előbb a torkolathoz, azonban ez az időjárástól is függ. Ha pl. a hóolvadás vagy eső a hosszabb folyó völgyében kezdődött először és úgy tért át a rövidebb folyásúéba, akkor a kettőnek legmagasabb vize összetalálkozhatik. A völgy rövidségét pótolhatja a mellékfolyónak alantibb fekvése is, miért is annak legnagyobb árvize már lefolyhat, mikor a felsőbb vidék vize a torkolathoz ér. így pl. vegyük a Tisza víz rendszerét: a Béga, Maros, Körösök, Szamos, mind annak baloldalán egymás fölött fekszenek. Ha az esőzés vagy hóolvadás a Béga vízgyűjtő medencéjén kezdődik, folytatódik a Marosén és végződik a Szamosén, akkor a legnagyobb árvizek nem találkoznak össze, mert az alsóké már lefolyt, mikor a felsőké oda érkezik. Azonban képzeljük a dolgot megfordítva, — és akkor valamennyi mellékfolyó nagy vize összetalálkozhatik a Tiszában egymással. Ezen tünemény egészen ilyképpen folyt le aLoireon; 1840-ban az alsóbb folyóknál kezdődött az eső és haladt felfelé, úgy hogy az áradás csakis a felső vidéken mutatkozott, hol a mellékfolyók számosak, és kis helyre koncentráltak, míg alul legkevesebb veszély sem mutatkozott. Ellenkezőleg 1850-ban a felső vidéken kezdődött az cső és haladt lefelé, úgy hogy az alsóbb mellékfolyók vize mind összetalálkozott a felsőbbekével és nagy rombolásokat okozott. Vannak folyók, melyek vízgyűjtő medencéje egyenlő meteorológiai behatásoknak van alávetve, — ezeknél tehát a találkozás vagy nem találkozás is majdnem állandó lesz. Ellenkezőleg oly folyók