Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

VIII. A folyóvizek természete

Ilii A folyóvizek termeszeié képződött; melyek állal azon vidék folytonos áradásoknak és teljes elmocsárosodásnak lett kitéve. Hogy ennek ellene működjenek, ágy a főágot, mint a kiszakadásokat töltések közé vették ; az ilymódon koncentrált vizek azonban még nagyobb pusztításokat okoztak ; a főág medre altban a mértékben emelkedett, a mily mértékben a vízben szegényebb és szegényebb lett, mi a mellékágak, a kiszakadások fenekének fokozatos emelkedését is maga után vonta. A 17-dik században a főiig oly elhanyagolt állapotba jutott, hogy a kiszakadásoknak rögtöni elzárása valóban kétségbe ejtő orvosszer lett volna, mi azon átalános meggyőződésre vezetett, hogy az ily kiszakadások valóban hasznosak a folyóra, miért is több új gátszakadást nem is zártak el. Az állapotoknak mind rosszabbra 03 rosszabbra fordultával lassankint egyes szakadásokat elzártak, majd a Castagnaro torkolatára is földgátat építettek, melyet csak az áradás bizonyos magasságánál vágtak át. Később 1791-ben a földgátat táblákkal ellátott kőgáttal pótolták, míg 183<S-ban a Castagnarot is véglegesen elzárták l'aleocapa javaslatára. Azóta az Adige vízjárása tetemesen javult és megfelelő medret vájt magának.*) 13. A folyók vizének meylmlarázott arány szerint való megosztása. A vízépítészet legnehezebb feladatai közé tartozik valamely folyó vizének több ága között való arányos megosztása, ugyanis itt első sorban a folyónak hordaléka jő tekintetbe, melylyel a számára kijelölt medert gyakran feltölti, úgy hogy majd az egyik, majd a másik ág képezi a főfolyást. A folyó vizeknek ezen divagáló természetéből a vízépítészek egy része azt a következtetést.tette, hogy a folyó megosztása csakis két egyforma emésztésű ágra történhet, mert ekkor felfogásuk szerint a „két ág küzd egymással" és az iszapolás sem az egyik, sem a másik ágra nézve nem válhat végzetessé. Az előbbi pontban említett holland vízépítészeti bizottság a Rajnának megosztását a pannerdeni csúcstól kezdve a következő arányok szerint határozta el : a Wahal viszi a víz °/

9 részét az Alsó Rajna és a Lek . • . . . 8

/

9 „ az Issel V., „ Ezen arányt elfogadva a bizottság a normális szélesség meghatározására tért át; a folyó vízjárását, a kivánt folyam mélységet, a leiező esést, a talaj természetét és végűi a különféle körülmények közt *i Memorie d'i'lraulica pratiea. P. Patoocapa. Venezia 1858.