Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)
VIII. A folyóvizek természete
úgy változnak, hogy minden 30-dik évben a felső az alsónak helyét foglalja el, vagyis körülbelül hat kilométernyi útat tesz; évenkint tehát 200 métert. A különböző kanyarulatok között mindig vannak olyanok, melyek élesebbek a többinél és a melyek előidézik, hogy a folyó pl. a jobboldalra való húzódásából egyszerre átcsap a baloldalra. Uyképpen a folyó a síkságot évezredek alatt többször ide s oda megfutotta s a mint valamely pontról eltávolodik, régi medrét lassankint rétegesen feltölti. Ez a magyarázata azon szép, táblaegyenességű völgytalpak keletkezésének, melyek rohamosabb esésű folyók mellett terülnek el, milyen pl. a Hernád, a Vág, a Nyitra, az Olt, a Szamos, a Maros és a Körösök felső völgye. A folyó a két domboldal között egykor mindenik ponton folyt, és idővel ismét mindegyiket felkeresné, ha emberi mű nem állana útját. Ezen síkokat sokan úgy értelmezték, hogy azok egykori, sokkal nagyobb folyóknak képezték volna medrét. Akkor azonban talajuknak kavicscsal és homokkal kellene borítva lenniök, pedig ellenkezőleg a legfinomabb és gazdagabb kavicsnélküli iszapból állanak. A folyó mentén elterülő síkot gyakran mindakét vagy csak egyik oldalról hasonlólag egészen vízszintes terasse kiséri. A Wesernél '/j, a Rajnánál 1 mértföld széles vízszintes síkot, mely porhanyó iszappal van födve, két terasse vesz körül. Az Olt folyónál is Fogaras körűi két terasse látható. Az első mintegy 2—4 méterrel fekszik magasabban a tulajdonképpeni ártérnél, a második ismét 10—12 méterrel az első terasse-nál. Egy terrasse-os völgy igen számos található hazánkban is. Ily széles síkok nem képezhették medrét valamely régi folyónak ; mire nézve érvül szolgál az is, hogy a görbületi sugarak a folyóknál aranyosak azok nagyságával ; egy nagy folyó, ha szilárd tömegek nem akadályozzák, nagy kanyarulatokat tesz, azonban ezen kanyarulatok a Wcsernél ott, hol eredeti alakjukat megtartották, ugyanolyanok, mint a mai folyónál. Ezenkívül a folyónak két partja egymáshoz majdnem párhuzamos; azonban a terasseok éppen nem párhuzamosak, vagy csak kivételesen. A sík terrasse-ok tehát oly formán képződtek, hogy a folyónak sikerült alsóbb részéti medrét aránylag rövid idő alatt mélyíteni, minek következtében attól felfelé mindenütt mélyebbre vájhatta magát.
