Fényes Elek: A magyar Birodalom statisticai, geographiai és történeti tekintetben. 1. kötet. Komárom vármegye (Pest, 1848)

Népesség - Népesség nyelvkülömbség szerint. A nép eredete, jelleme és szokásai

VÁRMEGYE. 4 17 ezekkel szinte egy népfajt tesznek, hanem az előbb a baskiriai vagy uráli magyaroktól elszakadt magyaroktól erednek , kik Kiovnál még Almossal s Árpáddal egyesültek s együtt mostani hazánkba kijővén, Rétéi vezérsége alatt a Vágh alsóbb részeit, a Nyitra és Zsitva folyók vidékeit, a hajdani csalóközt elfoglalták, s mostani lakhelyükön Rétel fia, Oluptulma által megtelepítettek. Jelleme és szókiejtése e népnek nagyon hasonlít a mai kunokéhoz, „é" helyett, a hosszúvonásos í-\, az „o" helyett gyakran w-t, használván; főkép feltűnő a névmutatónak szükségnél gyakoribb, még pedig társhang nélküli használása, s a „biz" és „ám" tagok is felette gyakran fordulnak elő; a szólejtés pedig átalában megvont (mennyik ki a ídes anyám! — hugyan furdul a kerík; — nem bíz a, nem ulyan jó ám a szomszíd). Egyébiránt megjegyzendő, hogy a Duna jobb oldalán lakó magyarok sokban eltérnek a balpartiaktól; hanglejtésük valamivel sebesebb s inkább is „e" vei beszélnek. A nép erkölcse, kevés helységek némi tekintetbeni kivételével, a jobbalt közé tartozik. Ruházatában csinosnak lehet mondani, sőt kivált néhol, a nők magukat czífrázni igen szeretik. A férfiaknál bunda ritkaság, szűr s köpönyeg gyakoribb; de posztónadrág s felöltő nyáron is divatozik, télen pedig birkabélléses öltöny s dolmány pótolja a bunda s szűr helyét; kalap helyett szinte többnyire alacson kalpagidomú birkabör-sapka van. A csalóközi nemes ruháján fényes, s ezüstgomb csillog, mig a gesztesi és tatai járásbeli köznemes s jobbmódii parasztnép egyszerű posztógombot visel. A nők fökötöt ritkán tesznek, hanem fejeiket rendesen fekete selyemkendövei, fülök alatt kontyra csavarva, homlokbokorra, néhol pedig csak közönségesen kötik. Az idősb nők a fiatalabbaktól rendesen minél sötétebbszinü ruha által igyekeznek megkülönböztetni; ugy szinte a jobbmódú fiatal nők sem kapnak annyira a világos czifra színen, mint a szegényebbek, s a ruha becsére többet adnak; a férjhez menendő leányok ismertető jele pedig némelly helyeken a fejér kötény, különben magyar vállat s piros czizmát örömest viselnek. Eledele a népnek inkább az állatok országából, mint a növényekéből telik ki, mit a számos curiák, azoknak többnyire húsmérési joga szinte elősegít. A népszokások közt különösen említjük még a mátkatálat, melly Hetényben s igen számos magyar helységekben és pedig nemcsak a r. katholikusok, de reformátusok közt is divatozik. Mátkatálba a leányok szoktak egymásnak húsvétkor czifra piros tojást küldeni, s ezután mátkának híják egymást. A nagy keresztelési posziták, nagy névnapok szinte igen divatoznak. Karácsony különösen vígasság ünnepe. A tótok leginkább az udvardi járás felső Bars megye felöl esö részén és a tatai járásban Oroszlánban, Tardoson, Szőlősön sat. laknak, amoda ugy látszik Bars megyéből származtak által, ide hagyomány szerint még régi időkben Poson megye nyugoti részéből költöztek. Együgyű, béketűrő nép, s sorsa javításán kevéssé törekszik. Régenten Bokodon, Z $05" 3)