Schmid Antal: Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére (Pozsony, 1834)

1834.] F I L L É R T Á R. 155 (ássál köz megrohanás kezdetett. A' belvárba is tűz löketett, melly hirtelen elharapódzott. Ütött a' végóra. Zrinyi nyugodtan, 's moso­lyogva szobájába mene, Serenk Ferencz fegy­vernökét kiáltván, elöhozatá minden fegyvereit. Legpompásabb ruhájába öltözött, kalpagjára megbecsülhetetlen gyémántos forgóját tüzé, száz aranyat 's a' vár' kulcsát zsebébe tevé „ne mondják a' pogányebek," úgymond „hogy in­gyen vetkeztetnek le." Atyja' kardját választá ki: „ezzel vívtam ki első győzedelmemet" monda ,,'s ezzel vívom ki mit az ég felőlem el­határozott." Ekkor kiment az udvarra, hol övéi várták, 's igy szólott hozzájok: „Látjátok, hogy nem az ellenség, hanem maga az ég harczol ellenünk a' tűzzel. Jusson eszetökbe eskütök ! Nem volt áruló 's gyáva eddig közöttünk, adja Isten, hogy ezen utolsó órában se találják olyat. Most ki fogunk menni-, mert ha meg­kell halni, haljunk meg vitézül, emlegesse meg nevünket a' maradék, 's példánk gyulasz­sza tettekre. Én elől megyek, jertek utánam!" Ekkor magnyittatá a' vár' kapuját, Juranics Lőrincz, legszebb ifja seregének, melly most már hatszázra olvadt, mellette vivé a' magasan lobogó zászlót. Elsüttete egy álgyut 's annak füsté között maga lépett ki először; mindjárt ott érte lövés; lerogyott; de fetrengve sem ha­gyá magát, kitekerék kezéből a' kardot, 's ő előrántván öve melől handzsárját, agyon szur­dosá a' kit ért. Most második lövés érte 's egy harmadik, 's lelke felszált az egekbe. Kato­nái is mind elvesztek, részint mellette, részint a' lángoló várban, hová őket a' sokaság vissza­szorítá. Zrinyi már nem vala, de bosszús lelke ha­lált és romlást terjeszte a' duló pogányságon. Vig riadozás közt tolakodának a'várba; de egy­szerre csattanás esik, mintha ég föld beroskad­na: mert Zrinyi kanóczakat vettetett volt a' lőportoronyba, 's most az fellobbanván, kép­zelhetetlen számú törökség repüle fel a' leve­gőbe, számtalan bódultakat zúztak el a' szét rúgott omladékok. Húszezer emberbe került a' töröknek e' győ­zedelem. Zrínyinek elvágatott feje, 's a' jan­tsárok' agája a' nagyúr' sátora előtt szegezteté rúdra. September' 9-kén öccsének küldé azt a' nagy vezér, Budára, Szokolovics Mustafának, hogy az viszont küldené Győrbe Maximilián' fővezérének, gróf Salmnak, szivreható levelet irván mellette Zrínyi' hősi haláláról. Az egész császári sereg gyászolva jelent meg a' dicső­ültnek halotti miséjén. Batthyáni Boldizsár, Zrínyinek veje, Csák­tornyara vitette a' tisztelt fot, hol sz. Ilona klastromában, első hitvese Frangepán Katalin, egy leánya és három íija mellé temettetek. Második hitvese volt báró Rosenberg Eva, min­deniktől több leányi maradtak, és György íija, utóbb tárnok-mester. Struczmadár. Jóllehet ezen madárnem a' régi szárazföld­nek nagy részén elterjedt, csaknem semmit sem változott; az indiai 's áfrikai strucz közt sem­mi sajátságos különbözet nem vétetik észre; egyetlen különzés, melly tétethetett, a' színben és növésben áll. A' szürke strucz legkisebb ; ma­gassága csak 6 láb 7 hüvelyk (2 méter és 13 centiméter; a' méter egysége a' hosszméríék­nek, centiméter annak századrésze, mintegy 4 1/2 vonal). Az egyik kép fekete him- struczot, a' másik szürke himet és nőt ábrázol. A' fekete strucz nagyobb a' szürkénél, azért nagy strucz melléknevet kapott; találtatik 8 láb 5 hüvelyk (2 méter 73 centiméter) magas­ságú is. Ez a' nem, vagy faj, egyrelgest van a' másikkal, Afrikában és Ásiában. Ha az alak hasonló volna , a' fekete strucz' nagysága két annyi lenne mint a' szürkéé. Nyilván van, hogy a' strucz nincs a' le­vegőbe felemelkedésre létegezve; miben nem nagy nehézsége gátolja, hanem az, hogy szár­nyainak ereje nincsen idomban súlyához. Ezen madár' természet - históriája sok ideig öszveelegyítteték hagyományos balgaságokkal, mellyek száműzettek végre a' tudományok' so­rából, de a' nép' hiedelmében még máig is di­vatoznak. A' strucz' gyomrának vasemészthe­tés' szokatlansága tulajdoníttatott; az egész nem megfosztatott a' legközönségesbb ösztön­től; a'nő, mint regéltetett, semmiben sem nyil­vánosítá az anyai gyöngédséget, 's a' szentírás gyáraolitá hatalmas tekintetével ezet> véleményt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom