Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

AZ 1876. ÉVI ÁRVÍZ TAPASZTALATAI

A károsultak részére nagy mérvben begyült élelmiszer, ruha és gabona nemű is azonnal kiosztattak, nevezetesen 7 csomag ruhanemű, 7 edény zsír, 3 csomag hús­kivonat, 30 darab szalonna, 18 darab füstölt hús, 1902 darab kenyér, 1553 zsák bur­gonya, 10 zsák zöldség, 56 zsák liszt, 187 zsák kukorica, 172 zsák árpa, 223 zsák rozs, 38 zsák búza és kisebb mennyiségekben főzelék, dara s.a.t. A segélyezésbe azonban nincsenek beszámítva azon, készpénz és élelmiszerekben tett adományok, melyeket a nagyméltóságú kormány kiküldöttei és a főispán úr őméltósága osztattak szét a károsultak között, valamint azon segélyezések, ame­lyekkel a községek önmaguk s illetőleg lakosságaik, vagy a szomszédos községek és lakosaik jániltak a kárt szenvedettek nyomorának enyhítésére. E tekintetben majdnem kivétel nélkül gyors cs buzgó eljárást és nemes áldozatkészséget lehetett tapasztalni, így pl. Újpesten az Ő cs. és kir. apostoli felsége legkegyelmesebb ado­mányán kívül több mint l600 forintnyi adomány gyűlt be, s természetben, lakás és élelmiszerekben nagymérvű segélyezések eszközöltettek. 8. A szükséges intézkedések úgy a mentésre, mint az élelmezés, elhelyezés és segé­lyezésre majdnem kivétel nélkül mindenütt lelkiismeretesen és pontosan megtétet­tek, a nagyméltóságú minisztérium által kiküldött kormánybiztos uraknak s a járási képviselőknek buzgalma eredményezhette csupán, hogy a rendkívüli veszély mel­lett még nagyobb bajok nem érték a Duna mentén fekvő községeket s hogy még ott is, ahol váratlanul érte a veszély a lakosságot, aránylag igen sok lőn megmentve. Az árvíz ellen küzdött tisztviselők mind a legnagyobb lelkiismeretességgel, buzgalommal s pontossággal teljesítették kötelességüket. Különösen ki kell emelnem a solti járásban műkö­dött tisztviselőket, s ezek között nevezetesen Válkay Imre főmérnököt, Hajós Kálmán szol­gabírót és ifjú Szilágyi Lajos tiszteletbeli szolgabírót, akik az ottani lakossággal együtt már a múlt év utolsó napjaitól kezdve a lehető legrosszabb és hideg időjárás mellett szakadatlanul, éjjel-nappal, s majdnem emberfeletti erővel küzdöttek az elemekkel, nem lankadva az első pillanattól az utolsóig, s nem vesztve el kitartásukat és a lélekjelenlétüket sem a hosszas küz­delem reménytelenségében, sem a bekövetkezett veszélyek ijesztő pillanataiban. Nemkülönben ki kell emelnem a pilisi alsójárás szolgabírájának Bódiz Lászlónak és e járás mérnökének Bauer Józsefnek azon buzgalmát, gyors és erélyes működését, mellyel a Csepel-szigetén áttört, s magának már mély medret ásott Dunát újra rendes medrébe szorították. Majdnem lehetetlennek látszott e szándék kivitele, mert a Duna még mindig magas volt, s a veszélyes helyen különös erővel rombolt, de éppen ezért volt szükséges a haladéktalan és gyors intézkedés, s több napi és éjjeli fárasztó munka után csakugyan sikerült a nevezett két tisztviselőnek a Csepel szigetét még nagyobb, s beláthatatlan következményű csapástól megmenteni. Hasonlóan nem hagyhatom említés nélkül Fegyveres Ádám tiszteletbeli főmérnök úr buzgalmát, ki dacára annak, hogy a megyének csupán tiszteletbeli tisztviselője, mégis áldozatkész buzgósággal működött közre különösen az előleges védelmi intézkedések­ben, valamint a vízár lefolyta után megtartatni rendelt hatósági szemlékben. Végül örömmel jelenthetem, hogy a lakosság mindenütt emberbaráti érzelmeinek leg­szebb jelét adta, s úgy a vész idején kölcsönösen támogatta egymást, mint azután is ál­dozatkész önzetlenséggel sietett a sújtottakon segíteni. Kelt Budapesten, 1876. évi május hó 19.-én. Kir. tanácsos, Pest, Pilis és Solt megyék alispánja 305 " Szabolcs megye alispánja a következőkben számolt be az árvíz megyei lefo­lyásáról járásonként: 305 Olvashatatlan aláírás

Next

/
Oldalképek
Tartalom