Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
töltést oly makacsul támogatják. Pedig kissé több tapintattal ez az ügy nem lenne olyan gyűlöletes, hogy még az ocsmány gyanúsítás is belemarkolhatott. Ezen a töltésen alul és szemben, mintegy 500 lépésre van a nagy gőzmalom, mely a gyanúsításnak alapja. Ez a malom a szolgabíróé és társaié, a szolgabíró fia pedig a városi főjegyző. Előbb-utóbb vegyes Bizottság elé kerül e dolog, sőt ezt kérniük is kellene azoknak, kik érdekeltek. Kérelmezték a városunk lakói a kormánybiztos előtt is, hogy vágassa el a töltést, mert ettől nem folyik a víz gyorsabban. Kérelmezett a szomszédos Foktő község is, hogy vágassa át, mert a vizet hozzájuk feltolja. Fíiába. A kormánybiztos úr golyóval és karddal fenyegetőzött. A katonasággal rendelkezett, s ezekből az őröket a töltésre állíttatta. Ez olaj volt a tűzre, miért is a várost kártérítési perrel fenyegetik a foktőiek, és a miniszterhez fellebbeznek." (PN) Kalocsáról írja a Nemzeti Hírlapnak egy levelezője: „Kalocsát a víz körülvette. Ez ugyan nem a legnagyobb baj, mert a 1862-i nagy vízkár után az egész várost töltések védik. Ellenben végtelen nagy baj, hogy e gátakon túl mindent, merre csak látunk, víz borít. A vetéseknél csak itt-ott látszik ki a tengerből egy-egy kisebb-nagyobb terület. Kilencedik napja már, hogy a víz elárasztotta a vidéket, az apadás egy napig tartott csak, azóta az ár folyvást emelkedik, sőt a korábbi magasságot már meg is haladta. A vizén mindenütt toronyiránt lehet evezni... Hamaros apadásra semmi kilátás, minek következtében az őszi vetések kivesznek. Az élelmet és segélyt szállító gőzhajók készületükből nálunk semmit sem hagytak. Pedig máris nagyon sok a foglalkozás és kereset nélküli proletár. Ezeknek bizony jól esett volna kevés kenyér, szalonna vagy pár forint. Legnagyobb ínség a földbirtokosokat fenyegeti, kik csak a múlt évben elvetett magot s azon túl legfeljebb a cselédségnek szükséges kenyérre valót kapták meg. Tíz év alatt alig volt három jó termés, a telekkönyvek teher rovata tele van írva betáblázott súlyos kölcsöntételekkel. És hol vannak a be nem kebelezett tartozások! A kamatláb 12 %-nál kezdődik és valahol a super-maximum fogalmánál végződik... A hajdan tizenkét ökrös gazda most három elcsigázott lóval dolgozik." A csepeli expedíció, melyben 14-en vettek részt, március 4.-én délben visszatért. Az egyik fele az expedíciónak Lacházának, a másik Peregnek vette útját, hogy a magukkal vitt kenyeret, szalonnát, lisztet, pokrócot s több efféléket a károsultak közt kiosszák. Kiskúnlacháza, mely a Dunától messze fekszik, teljesen meglepetés volt, hogy az árvíz a világtól teljesen elszigetelte. Hírt sehonnan sem kaptak, segítséget sem, a faluban még egy árva ladik sem volt. Tanyáikról máig sem tudnak semmit, csak látják, hogy a síkon csak a háztetők merednek ki a vízből. Nagy a pusztulás Ráckevén, ott közel 300 ház van romban. Csepel többi részén azonban nem olyan nagy a veszedelem, mint gondolták. A Duna jobb partján pedig nem találtak nagyobb pusztulást. (PN) Március 5- vasárnap A fővárosban a Duna vízállása tegnap este nyolc óra óta ma délután két óráig változatlan: 22 láb 8 és fél hüvelyk (716 cm), dacára annak, hogy a Duna felső vidékeiről érkezett táviratok többnyire lassú apadást jeleznek. Csallóköz és Csepel-sziget továbbra is víz alatt van. Győrben 59 ház dőlt öszsze. Újpest, Óbuda és a budai Rácváros továbbra is el van öntve. Előzetes becslések alapján több mint 7000 embert kellett kényszerszálláson elhelyezni az árvíz alatt Budapesten. (H0305) Csaknem egész Pest megye víz alatt van. A vetések ekkor már a Duna mentén mindenhol 14. napja vannak víz alatt.
