Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
A Hírmondó február 27.d lapja összegzi az előző heti katasztrófa sorozatot: „Szomorú hét volt az elmúlt hét nemcsak a fővárosra, de az ország azon egész részére, amerre a Duna végig folyik. A hatalmas folyam mindenütt a pusztulás rettenetes képét hagyta maga után, amit nem lehet híven lefesteni, sem leírni. A Duna megdagadt jeges árja ezer meg ezer embert tett koldussá, hajléktalanná. Évek során át szerzett becsületes munka gyümölcsét tette tönkre a víz, és siralmas, pusztuló kinézést adott virágzó városoknak, falvaknak, kerteknek, szántóföldeknek. Hogy emberélet nem esett áldozatul, azt a fellángolt, buzgó közrészvétnek lehet köszönni. A Csallóköz termékeny szigete, a Csepel-sziget még mai napig is víz alatt állnak. Komárom városát és Győrt igen megviselte a vízár; csak Győrben magában 59 házat rombolt össze. Nagymaros, Vác egy része kegyetlenül megrongálódott. A főváros lakossága napokig a legnagyobb rettegéssel várta a pillanatot, midőn a féktelen hullámok áthágják a partokat s vízbe borítják az utcákat, házakat. Mentő-társulat alakult főurakból, polgárokból, katonaságból s a tanuló ifjúságból, kik szakadatlanul, halálos fáradtságig dolgoztak mindenfelé. A városházán éjjel-nappal együtt ült az Árvíz Bizottság, s az egész Duna-mellékéről érkezett hírekkel szemben megtette intézkedéseit. A nép roppant tömegekben özönlött a Duna partjaira, ahol borzasztó látvány tárult szemük elé. Óriási jégtáblákat, háztetőket, összetört hidak romjait, bútorokat, tövéből kisodort, vagy derékban kettétört élőfákat nyílsebességgel ragadott a vízár magával, mely egyre növekedett. Újpest, Ó-Buda, a budai Rácváros már vízben álltak, s a házak ablakain folyt be a víz. Némely háznak csak a kéménye látszott ki. A buzgó, emberszerető mentők csolnakjaikkal járták a vízlepte utcákat, s beteg nőket, síró gyermekeket, aggastyánokat szedtek ki az ablakokon, s vitték a magasabb fekvésű menhelyekre, hol a hatóság kenyeret osztatott ki köztük, úriasszonyok meleg ételt főztek számukra. Újpest egész alsó részét elborította az ár, magával ragadta a roppant mennyiségben felhalmozott dongákat, hordókat, s a faraktárak tűzifáit. Némely gyár öszszeomlott úgy, hogy csak a gőzgép kürtője magaslik ki a hullámokból. Több helyen, különösen Budán, némelyeket erőszakosan kellett kiköltöztetni a félig víz alatt álló házakból, hétezernél többre megy a fővárosban azok száma, akiket iskolákban, kaszárnyákban kellett elhelyezni. A főváros egész szombatig nem volt biztos abban, hogy egészen el nem borítja az árvíz, mert Ercsinél a jég roppant magasságban megállt, s összetornyosult. Ez okozta, hogy a Duna Budapesten alul, már Tököl alatt kiöntött,... s csaknem egész Pest megyét elárasztotta. Nagy volt azonban az öröm, midőn a kiállt rettegés után végre 133 Ercsinél is megindult a jég s így az ország fővárosa megmenekült. De nagy volt a szomorúság is midőn hallottuk a roppant pusztítást, mit az árvíz mindkét parton okozott." Február 28. hétfő Csak ezen a napon tetőzött viszonylag szolid magassággal a Duna Adonynál, ahol kora reggel megindult a jég az ercsii jég nyomására, ezzel elindult az utolsó dunai jégtorlasz is, a folyón már csak zajló jég van. A jég már fel volt törve mindenütt, s ment Bajánál is, ahol a Ferenc-csatorna 134 tápcsatornájának 13 '' bajai zsilipjét 136 hajnalban lerombolta, s a víz betört a csatornába. 133 Szombaton 134 A csatorna 1870 és 1875 közötti megújulása Türr István érdeme. 135 A tápcsatorna és zsilipjének ünnepélyes átadása 1875 augusztusában volt. A létesítmény Türr István vezetésével készült. 136 Melyet Deák Ferencről nevezték el.
