Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)
1. A BUDAI VAROSPARANCSNOKI HIVATAL HIRDETMÉNYE ÁRVÍZI ELŐKÉSZÜLETEKRE 1 Hirdetmény Mivel biztos hírek szerint a Duna alsóbb vidékein a jégpáncél fennmaradása mellett is már jelentősen nőtt a folyó magassága, s a víz részben már ki is lépett medréből, — és mivel a vízállás gyors és szokatlan mértékű növekedése itt is nagy és minden korábbit felülmúló árvízzel fenyeget — ezért az alulírott Városkapitányi Hivatal ezennel ismét felszólítja mindazokat, akik a Tabán főutcájában, a Vízivárosban, az Országúton 2 , Újlak és más mélyen, illetve a Dunához közel fekvő utcában földszinti lakásokban laknak, hogy lakóhelyeiket még idejében ürítsék ki, s minden ingóságaikkal az emeletes házakban a felsőbb emeletekre, vagypedig a város más, az árvízveszélytől megkímélt részeibe költözzenek. Szükség esetén átmeneti szállásigénylésükkel forduljanak a Városkapitányi Hivatalhoz. Éppen így óva intetnek és felszólítattnak mindazok a háztulajdonosok, akiknek házai az árvízveszélynek kitett városrészekben vannak, hogy: mivel az ennek az évnek a kezdetén bekövetkezett árvíz és a rákövetkező hideg miatt a házak falai, sőt még maguk az alapok is károkat szenvedhettek, az újonnan fenyegető áradás, a sok behatoló víz miatt a talajt is és ezáltal a házak alapjait is megsüllyeszthetik — ezt elkerülendő a kiürítendő földszinti lakóhelyiségeik mennyezeteit és boltozatait gerendákkal megfelelően dúcolják alá és támasszák meg, hogy ezáltal a felsőbb emeleteken lakókat a beomlás veszélyétől megóvják. Végül pedig a legemberbarátibban ezennel kéretnek azon felül fel nem sorolt városrészek háztulajdonosai, amely városrészek az árvíz veszélyének nincsenek kitéve, hogy a város árvíztől fenyegetett lakosai számára a nélkülözhető, vagy különben is üresen álló szálláshelyek átengedésével tevékeny segítséget és támogatást nyújtsanak. Buda, 1838. március 5-én a Városparancsnoki Hivatal (Igaz Rita fordítása) Az 1837—38-as tél Magyarországon az átlagosnál jóval hidegebb és csapadékosabb volt. A jégzajlás Pesten már december közepén megkezdődött, a Szekszárd melletti borrévi kanyarnál dec. 22-én dél tájban, majd 42 órával később a faddi Hármassziget alsó részén állt meg, jégtorlódások sorozatát indítva el. A jégtorlaszok visszaduzzasztották a folyót, emiatt Pest-Budánál 2 hét alatt 16 lábbal (mintegy 5 méterrel) 3 emelkedett a vízszintje. A Jelenkor már január 10-ki számában aggódva írja: „Nyolcvanéves aggastyánok sem emlékeznek illy iszonyú vízállásra tél közepe felé. A tavasztól rendkívül retteghet ni, mert a földön heverő s folyvást hullongó hónak olvadása bizonyosan még magasabra emelendi folyamainkat, főleg ha az mohón történik..." Bár a januári árvíz csak Budán okozott kiöntéseket, az aggodalom nem volt alaptalan. A további erős hideg és havazás 4 csak hizlalta a jégtorlaszokat, ezek között a PestBudára oly veszélyes, a fővárosok alatti rendezetlen mederszakaszon keletkezett kopaszizátonyi — csepel-szigetcsúcsi jégdugót 5 . A budai rendelkezés hatása lemérhető: a Duna jobbpartján az árvíz nem követelt emberáldozatot, 6 annak ellenére, hogy jóval nagyobb területeket öntött el a víz, mint ami várható volt. 7
