Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)
rancsára ezen év július kezdetén legkegyelmesebb előleges betekintésre előadatott, s ezt követően a cs. és kir. udvari építésszel, Francesco nival tárgyalás alá vétetett, csakúgy mint a cs. és kir. építési tanácsos lovag Laytenbachi Schemmerl úrral, a Lipót rend lovagjával is, ezért a felterjesztés írója tisztelettel úgy gondolja, hogy minden további ismétlés elkerülésével, itt röviden csak a következő megjegyzésekre szükséges magát legalázatosabban korlátoznia. Mint az X. jelű átnézeti tervben és a részletes térképekben (I—X-ig) ábrázolva van, a szabályozási javaslat szerint a folyam fő medre az ehelyütt rendelkezésre álló vízrajzi adatok szerint, az egész Duna Petronell-től (Ausztria) le egészen Vaskapuig, Romániában, úgy mint az eddigi folyamszabályozásnál Dévénytől Gutorig kapott tapasztalások mutatják, 200 öl szélességét kell kapjon; ott azonban, ahol a folyó két ágra bomlik, úgymint a Margitsziget hosszában, majd a csepeli szigetcsúcstól lefelé, a kétoldali mederszélesség előzetesen összesen 250 ölre javasoltatott, ugyanakkor azonban a keresztszelvény a CD S alatt ábrázolt folyamszorosnál fokozatosan ismét a fent említett 200 ölet éri el. A folyammeder összeszorítása, s korlátok közötti szabályozása - amennyiben a soroksári elágazás felett a pesti parton javasolt hajókikötő kiviteleztetnék — sarkantyúk alkalmazásával történjen, amelyek a folyóba derékszögben nyúlnak be, úgy mint egyes helyeken, ahol a célt a partvonal állandósításával érték el. A budai vízmérce 0 pontja fölé 32 lábnyira emelkedő, vagyis a legutóbbi árvízszint fölé 2 lábnyira emelendő partvonal Pesten a katonai Hajózási Hivataltól lefelé a Sóhivatalig falazott rakpartot alkotna, Budán pedig az ún. Rondellától a Híd-fürdő 6 magasságáig egy kőburkolattal borított partfal a jelenleg is fennálló partelőtér szintjét nem különösebben zavarja, ezzel szemben azonban a folyó sodorvonalának javasolt iránya, valamint a folyammeder közepén a fő- és mellék sodorvonal minden irányból tartós egyensúlyi állapotban maradna. Egy hajók és malmok átteleltetésére alkalmas kikötő felállítására és egy azzal öszszefüggő hajójavító műhely létesítésére 3 különböző tervezetet dolgoztak ki, melyek szerint egy ilyen kikötő igen előnyösen lenne kialakítható és használható, szoros összefüggésben a folyó szabályozásával, a pesti Ferencváros és a tábori kórház 7 kerületében; vagy Pest városa felett a Sziget pesti oldalán, vagy végül az úgynevezett óbudai Dunaágban. A fennforgó építési javaslatok költségvetését a XX. alatti mellékleten az anyagés napibér kimutatáson indokolták; amennyiben mindenfajta szabályozási munka elkészül, szakaszonként az alábbi előirányzat ill. költségvetés adódik: alsó pesti hajó kikötő 935.898 Ft 12 krajcár kikötő nélkül 1044.941 Ft előirányzat és költségvetés alapján a pesti vízoldali part kiegészítése 985.700 Ft előirányzat és költségvetés alapján a pesti rakpart falazása 1390.286 Ft 28 1/2 kr. előirányzat és költségvetés alapján a budai part kőborítása és szélesítése 716.218 Ft 37 krajcár előirányzat és költségvetés alapján az alsó pesti hajó kikötő 1066.503 Ft 6 1/2 kr. előirányzat és költségvetés alapján a felső pesti hajó kikötő 561.596 Ft és végül előirányzat és költségvetés alapján az óbudai hajókikötő, amennyiben a gőzhajók a kisebbik Duna-ágat különítik el 282.263 Ft 2 krajcár ellentétes esetben azonban 214.963 Ft ércpénzben számolva.
