Kaján Imre szerk.: Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)
Ezen általános kiadásokra vonatkozóan a következőket kell alázatosan megjegyezni: a legutóbbi dunai árvíz miatti építkezések árszabásai, összehasonlítva a különben használatos helyi árakkal, még mindig aránytalanul magasak; technikai szempontból az építési ajánlatokban az időszakosan fennálló, de menetközben kissé hanyatló árak a követelmények maximuma szerint vétettek számba. Mellékelten, legfelsőbb betekintésre egy terület-számítást nyújtunk át, mely szerint a pesti töltésköz a jelenleg fennálló épületek építési vonalától a javasolt partvonalig, a Rákos patak kitorkollásától lefelé a felső Lipótváros határáig 196.229 1/2 négyzetöl a Lipótváros hosszában 74.675 3/4 négyzetöl viszont a Belváros hosszában 15.614 négyzetöl és a Ferencváros hosszában 17.748 négyzetöl A felszín nagysága legkisebb helyi vízállásnál a pesti alsó hajókikötőtől 57.476 1/2 négyzetöl a pesti felső kikötőtől 86.895 3/4 négyzetöl és az óbudai nagy ágban (leendő) kikötőből 44.340 négyzetöl az óbudai kisebb ágban viszont 11.520 négyzetölet tenne ki. Amint az előbb említett 3 kikötő tervezet összevetéséből kitűnik, a Ferencváros és a tábori kórház közötti kikötő lenne a legköltségesebb, de az is szembeötlő, hogy a többiekhez képest ez nyújtaná a legnagyobb előnyöket, amennyiben nemcsak a kikötő 14 láb vízmélységű medencéjét, hanem 1000 hajót és hajómalmot is képes volna befogadni; továbbá, hogy ennek megépítése által a folyószabályozás épp a legkényelmesebb helyen jelentősen könnyebbé válna, a szomszédos környék pedig a jelenre és a jövőre nézve olyan kedvező lehetőséget rejt egy hajóépítő üzem létesítésére, amelyet egyébként nem lenne könnyű találni. A Rákos-csatorna, amennyiben az ide javasolt hajóállomás létesítésére a legfelsőbb döntés megtörténik, egy célszerű kitorkollást kaphat. 8 Ugyanez vonatkozik, tekintettel az 1839! június 16-án kelt 1401. számú legfelsőbb rendelkezésre, a Pest környéki földalatti vízlevezető csatornarendszer megvalósítására. A szelvényeknek megfelelő erős lejtésű budai partnak már korábban javaslatban volt kőburkolattal való borítása, amely a fennálló épületek építési vonalával szemben vezetett volna, aligha látszhatott megengedhetőnek, figyelembe véve azonban a budai város részéről az utcák tervbe vett szabályozását, mégis kiutat jelent, emellett az 1838-as árvíz szintje felett 2 lábbal mindkét végpontján a városrész felé irányuló főutcával összeköttetésbe hozható. A továbbiakban Pesten, amint ez az l-X. számú részlet helyrajzokon jelezve van, úgymint a város felső vidékén a tüzérségi raktártól a Váci úton át a Tüköry-féle serfőző házig, innen hátrafelé a katonai Hajózási Hivatalig, azután az alsó vidéken a Malom-tótó! lefelé a Dunapart hosszában a Soroksári utcák gátjától a vámházig és innen a szárazföld felé a Ferencvárosi temetőig 9 a védőgátak a fent megjelölt magaslatokra értek el; így ezekkel a Hajózási Hivataltól a sóhivatalig lefelé javasolt rakpartfal nehézség nélkül összefüggésbe hozható. Az egész folyamszabályozás 3 fő elágazást foglal magában, melyből a) a folyómeder szabályozás a csepeli szigetcsúcs körzetében - kapcsolatban vagy sem az itt javasolt hajókikötővel — képezi a legfontosabb szakaszt. b) második szakaszként a pesti rakpartfal helyreállítása — a part víz felőli részének kiegészítésével - , valamint a budai rakpart kőburkolása jelölhető meg. c) a harmadik szakaszhoz tartozik a folyammeder igazítása a felső szakaszban; így végül d) abban az esetben, ha a pesti alsó hajókikötő nem épülhetne meg, szükségessé válik a pesti felső folyóágban, vagy az óbudai ágakban olyan kikötő kialakítása, amely egyben egy saját szabályozási elágazást is jelentene.
