Marczell Ferenc szerk.: Az Országos Vízügyi Levéltár (Források a vízügy múltjából 1. Budapest, 1978)

Vizgazdálkodási Osztály élén ő kezdte meg a vizi nagylétesítmények épitésének előkészítését, a folyamatban levő munkák folyta t ását. Bogdánfy programja azonban nem valósulhatott meg,bár annak alapelvei és célkitűzései pontosan körvonalazhatók. Viziútf

ejlesztési elképzeléseiben döntő szerepet kapott az 1912ben megkezdett budapesti kereskedelmi és ipari kikötő kiépítése és a Duna-Tisza csatorna immár évszázados terveinek valóra váltása. A Népbiztosság keretei között külön mezőgazdasági-műszaki szolgálatot szerveztek, amely az állami felügyelét alá vont társulatokkal és a kultúrmérnöki hivatalokkal együttműködve jelentős vizimunkálatokat végzett. Ugyancsak a Vizgazdálkodási Osztály hatáskörébe utalták a halászat, a tógazdálkodás és a vizierőügyek felügyeletét, valamint az újonnan szervezett Duna-Tisza Csatorna Épitési Igazgatóság és a Csepeli Kikötőépitési Igazgatóság irányítását. A Tanácsköztársaság megdöntése után Bogdánfy Ödönt természetesen eltávolították a vizügyi szolgálat éléről. Az új történelmi helyzetben kialakítandó gazdaságpolitika és a békeszerződést követő mélyrehajtó gazdaságföldrajzi változások, a gazdasági élet újjászervezésének sürgető feladatai alapvetően változtatták meg a vizügyek fejlődésének adottságait és feltételeit. Az 1920. június 4-i trianoni békeszerződés XII. része szabályozta a térség vizügyi kérdéseit.Az ennek alapján létrehozott Dunai Vizügyi Műszaki Bizottság - CRED = Commission Technique Permanente du Régime des Eaux du Danube - ugyanekkor kezdte meg működését a Duna-medence vízügyeinek egységes