Marczell Ferenc szerk.: Az Országos Vízügyi Levéltár (Források a vízügy múltjából 1. Budapest, 1978)

reható változások követték egymást, amit az OVL gyűjteménye jól visszatükröz. A folyamfelvigyázói, vizirendőri,hajóútkitüzési teendők ellátására az 1870-es évektől - a korábban működött folyamfelügyelőségek helyett - a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium folyammérnöki hivatalokéit szervezett. Ezek feladata volt a vízszabályozási munkák helyi irányitása és az armentesito társulatok felügyelete is. E hivatalok száma több izben változott, a két világháború közötti időben kilenc működött. A Levéltárban őrzött fondjaik között a Budapesti Folyammérnöki Hivatal 1880-1948. években keletkezett anyaga a leggazdagabb; ennek hatáskörébe tartozott 1920—

ig a Dunának Kismarostól Baranya megye határáig húzódó szakasza, ezt követően pedig az Ipolytorkolattói Dunapatajig terjedő folyamszakasz. Az itt működött társulatokra vonatkozó értékes dokumentumok mellett a fondban vizállás-grafikonok, hajómalmok nyilvántartásai és szép kivitelű vizmérce törzskönyvek találhatók. Gazdag tervtárának egy részét a Magyar Vizügyi Múzeumban helyezték el. A kiegyezéstől 1921-ig fennálló Pozsonyi, illetve Komáromi Folyammérnöki Hivatal jogutód szerve a Győri Folyammérnöki Hivatal volt, amelynek a felső Duna-szakasz szabályozásával kapcsolatos iratai és tervei komoly forrásértékkel Dirnak. A tiszamenti folyammérnöki hivatalok fondjainak csupán egy része került az OVL őrzésébe. E hivatalok anyagai- töredékességük ellenére - viszonylag gazdagnak mondhatók.Az 1948ban fennállott hivatalok iratai egy kivétellel fennmaradtak. A részben begyűjtött, osztott fondokon kivül a Magyar Országos Levéltár őrzi a Gyulafehérvári Folyammérnöki Hivatal iratait. Elkallódtak és nem kerültek levéltárba a 19. század második felében működött és megszűnt hivatalok fondjai, mint