Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Germuska Pál: Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban

megfelelő ellátását. " December 8-án jelent meg végül a kormányhatározat a bányászok fizetésének 30-35%-os felemeléséről.

100 Újabb tüntetések és megmozdulások December elején - részben a november 30-i látogatás, részben a bejelentett kormányintézkedések hatására - mind többen vették fel a munkát a megye bányáiban: 5-én Tatabányán és Oroszlányban már két műszakban folyt a termelés mintegy háromezer bányász szállt le.

101 A munkásszállítás ugyanakkor továbbra is akadozott, és munkahelyükön megjelenő bányászok jó része nem volt hajlandó teljes intenzitással dolgozni, mert nem ismertették még velük az új bérezést.

102 A munkástanácsok tovább aktivizálódtak a dorogi medencében, és egy új regionális szerveződés is létrejött, mivel a megyei munkástanácsot nem sikerült megalakítani. Esztergomban a túlzottan komprornisszumkésznek ítélt nemzeti tanáccsal szemben november utolsó napjaiban létrehozták az Esztergomi Városi Munkástanácsot, amelynek jogi képviselője és fő szervezője Szalay Ferenc lett. November 29-én az esztergomi munkástanács kezdeményezésére a lábatlani EM 4. sz. Epületelemgyár, a Lábatlani Cement- és Mészművek és a Nyergesújfalui Eternitművek munkástanácsai felhívással fordultak 14 Duna menti vállalathoz egy regionális központi munkástanács megalakítására. December l-jén Szalay Ferenc telefonálta körbe az érintett üzemeket, s 4-ére értekezletre hívta az üzemek képviselőit. Dorogon december l-jén a nemzeti tanács beköltözött a szénbányászati tröszt épületébe, hogy kerülje a további huzavonát a községi és járási közigazgatási szervekkel, s ekkortól Dorogi Városi Munkástanácsnak nevezte magát.

103 December 4-én a felhívás alapján Dorogon ültek össze a Duna menti üzemek munkástanácsai

104 - Almásfüzitőtől Leányvárig bezárólag mintegy 90100 küldött (sőt megfigyelőként jelent volt a Csepeli Központi Munkástanács küldötte is), és megalakították a Komárom Megyei Dunamenti Központi yy Ravasz, 2004, 50-51. o. 100 18/1956. (XII.8.) Korm. sz. határozat, a szén-, és ásványbányászati dolgozók bérezéséről. 101 Ravasz, 2004,51.0. 102 Tájékoztató jelentés a borsodi, Komárom megyei és pécsi szénbányák területéről. 1956. december 5. MOL M-KS 288. f. 9. cs. 1956/6. ő. e. 53. o. 103 Fakász, 2000a, 202-203. o. 104 A részt vevő üzemek: Komáromi Lenfonó, Komáromi Épületelemgyár, Komáromi Mélyépítő Vállalat, Almásfüzitői Timföldgyár, Almásfüzitői Olajfinomító, Neszmélyi Téglagyár, Süttői Kőfaragó Vállalat, Lábatlani Epületelemgyár, Lábatlani Cementgyár, Lábatlani Papírgyár, Nyergesújfalui Téglagyár, Nyergesújfalui Eternitművek, Magyar Viscosa, Tokodi Fatelítő, Tokodi Üveggyár, Dorogi Szénbányászati Tröszt, Dorogi Városi Munkástanács (18 üzem képviseletében), Esztergomi Városi Munkástanács (16 üzem képviseletében), Leányvári Műkő, Lábatlani Kőfaragó Vállalat.