Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Rozs András: Baranya megyei bányaüzemek és bányász települések az 1956-os forradalomban

összeállítandó küldöttség megszervezésével Dobrovics Emilt bízták meg.

165 Béke-aknán Sárosi János is a sztrájk további fenntartásának értelmetlensége miatt a munka megkezdését javasolta a bányászoknak.

166 A bányászok azonban a munkát csak részlegesen és rövid időre vették fel, mert elterjedt a híre, hogy a pécsbányatelepi munkástanács vezetőit, Sima Lászlót, Biczó Ferencet és egy társukat letartóztatták. Ezért a pécsi bányász munkástanácsok egy napos szolidaritási sztrájkot kezdeményeztek a pécsi bányákban.

167 A pécsi munkástanács-küldöttség - csakúgy, mint az ország más részeiből a kormánnyal tárgyalni érkezett munkástanács-delegáltak - áldozatául esett a kádári MSZMP kettős játékának, taktikájának: a munkástanácsok látszatfenntartása mellett fokozatosan kihúzni alóluk a talajt, majd előbb politikailag, később személyeikben fizikailag is semlegesíteni őket. Kádár János csak hitegette a munkástanácsokat, így a Nagybudapesti Központi Munkástanácsot is. Kilátásba helyezte a párt monopolhelyzetének feladását, a „becsületes választások" megtartását, a többpártrendszer bevezetését, de egyúttal rámutatott a fő veszélyre: szerinte a parlament működése esetén a polgári politikusok kiszorítanák a kommunistákat a parlamentből, ezért először a népi demokratikus hatalmat kell megvédeni, mégpedig a szocializmus alapján álló fegyveres erővel, a szovjet csapatok segítségével. Kádár másik fő érve a munkástanácsokkal szemben az volt, hogy a sztrájk fenntartása az országot gazdasági katasztrófába sodorja.

168 Ez utóbbi érv hatott: a vidéki munkástanácsok előtt is nagy tekintéllyel bíró Csepel Müvek munkástanácsa a gazdasági csődhelyzet elkerülése érdekében a munka felvétele mellett döntött. Majd nyomában a Nagybudapesti Központi Munkástanács (KMT) is felhívta 1956. november 16-án, a fővárosi munkásokat arra, hogy 17-én reggel a munkát „a sztrájkjog fenntartása mellett''' vegyék fel, mert „úgy látjuk, hogy nemzetgazdaságunk, emberiességünk és szociális szempontból, valamint egyéb körülmények következtében feltétlenül szükséges a termelő munka haladéktalan megindítása"}

69 A KMT ugyanakkor azt akarta elérni, hogy legyen a munkástanácsoknak egy központi szervük, melynek működését törvényerejű rendelet garantálja. Az országos hatókörrel bíró központi munkástanácsot megalakító gyűlést 1956. november 21-re tűzték ki. A tényleges kettős hatalom létrejöttét azonban az idegen nagyhatalom akadályozta meg, a szovjet harckocsik nem engedték belépni a gyűlés színhelyére, a Nemzeti Sportcsarnokba az ország minden tájáról érkezett küldötteket.

170 165 Uo. 166 PMB, B 625/1957. Sárosi János..., Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. július 30. 167 Uo. 168 Tudósítás Kádár János és a Központi Munkástanács tárgyalásáról. Részletek. Népszabadság, 1956. november 15. In: Ripp, 2002, 230-231. o. 169 A Nagybudapesti Központi Munkástanács felhívása, 1956. november 16. Ripp, 2002, 231-232. o. 170 Ripp, 1956. 232. o.