Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

séget vihetett volna. Hogy azért ne legyen teljesen haszontalan a hadjárat és az erőltetett menetelésben kimerült katonaság is megkapja fáradalmainak valamiféle jutalmát, Józsa atyát és Szepessy Pált Bakossi kapitánnyal együtt Hont vármegye bányavárosaira küldte zsákmányszerzés céljából. „Miután Divinyt elfoglalták a császáriak, Balassa katonasága ápriüs hónap 22. napján rátört a Hont vármegyében fekvő bányavárosokra: ez alkalommal Selmecbányát nagyobb részben kirabolták, a királyi kamarát sok jeles épülettel együtt, valamint az alsó templomot felégették és jeles kincseket zsákmányoltak: s mindezt nem éppen a polgárok lemészárlása és vérük kiontása nélkül tették." Ezt a szemtanú Parschiúus írta.

61 Másutt pedig

62 hozzáteszi: „E mészárlás és fosztogatás során nagy mennyiségű veretlen aranyat és ezüstöt raboltak el a polgároktól, de sok ezer vert aranyat is. Azt a kincstári szekeret, amelyikkel — talán véletlenül — éppen akkor készültek ezüstöt és aranyat szakítani Körmöcbányára, azért, hogy pénzt verjenek belőle, rátévén kezüket, szintén elragadták. Egy egész napon keresztül, a reggek nyolcadik órától az esti ötödik é>ráig garázdálkodtak, s midőn már elég vérontást és rablást műveltek, lassanként eljutottak egészen Pilsnáig, úgy, hogy senki sem vette üldözőbe őket: ott részekre osztották a zsákmányt és visszatértek az 61 A Tabella regni I tungariae című munkájában, az 1680. esztendőnél, a 197. lapon. <a A I Iistoria comitatuum I lungariae című munkájának a lentebb idézett helyén, a 239. lapon.