Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

már láttuk is — az volt a szokása, hogy amikor alkalom adódott rá, a selmeciek jószágait kisebbítették, a sajátjaikat ellenben nagyobbakká tették. O sem engedte megszűnni ezt a város számára gonosz szokást: egyszer az erdőktől, másszor pedig a rétektől és a szántóföldektől tiltotta el a polgárokat, sőt még az utakon is zaklatni kezdte cSket. Addig-addig haladt egyre jobban előre ez a gonoszság, hogy végül választott bírák útján kellett lecsendesíttetni az összes perlekedést és az azokból származott viszálykodásokat, akkor, amikor Mátyás király Morvaországba készült a hadsereggel és ezért nem tudta gyorsan orvosolni a selmeciek megromlott ügyeit. Ezek között a bírák között volt a bányavárosoknak, vagyis Körmöcbányának, Besztercebányának, Újbányának, Bakabányának és Bélabányának a követein kívül Zólyom kapitánya, Mühlstein Vid és Lietava kapitánya, 1 lorváth Péter, valamint Koschaticzi Szaniszló. A kölcsönös egyetértéssel megerősített ítélet így hangzik: „Dass die Herren von der Schebnitz und gemein, alle Gerechtigkeit haben sullen, in Weiden, Wysmath, Eckern, Strewchen, Wegen und Stegen, als sie die vormahls gehabt habn: und zal Herr Uppori Laslaw, nu und zukunfftigen Zeiten niechts handelen noch thuen in keinerley Weyse." Ez magyarra fordítva a következőket jelenti: ,,A sebnici urak és a város közönsége kell, hogy rendelkezzék az erdők, a rétek, a földek, a kgetek, az utak és az ösvények tekintetében mindazokkal a jogokkal, amelyeknek azelőtt örvendtek, s ezek ellen a jogok ellen Upory László úr semmit sem tehet és cselekedhet sem most, sem pedig az eljövendő időkben semmiféle módon sem."