Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

1735: Mitrowszky János báró, a kassai kamara első ta­nácsosa, az udvari kamara tanácsosa, a bánya­ügyek igazgatója, aki az 1738. esztendőtől fogva főkamarás. Boldogságot neki a bányákból származó jövedelmek jeles növekedé­sével együtt! XXXIV. § Ezek az emberek voltak tehát az egész bányaügynek a fő­felügyelői: a többi tisztség pedig csaknem ugyanaz, mint amelyeket Körmöcbányával kapcsolatban már felsoroltunk. Minden egyes ilyen tisztséget — segítőikkel és a munka megosztásával együtt — leírt német nyelven és alaposan, de nem minden tévedés nélkül Tolhus 86 és ezt a leírást Hen­nin ' fordította le latinra, de olyan módon, hogy a szerző tévedéseit még saját tévedéseivel is megtetézte. Ezzel azon­ban itt nem foglalkozunk: a bányászok rendjét kell ugyanis most szemügyre vennünk. A bányászoknak olyan nagy a száma, hogy azt — különösen, mivel a telérek gazdagabb vagy szegényebb voltának a következtében még változik is — nem lehet biztosan meghatározni. Amikor Selmecbányán megfordult, abban az időben Tolhus kétezer-száznegyvenöt bányamunkást vett számba, akik nyolc-nyolc órányi időtar­tamon keresztül végezték munkájukat a bányákon kívül és 66 Az V. úti levelében, a 159. oldalon. 87 Az ugyanehhez a levélhez írott jegyzeteiben, a 207. oldalon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom