Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

tulajdonságait. Nincs most semmi szükség arra, hogy újra foglalkozzunk a körmöcbányaiakkal és a besztercebányaiakkal. A selmeciek számára pedig természetüknek eme mérsékletéből egyfajta állhatatos jeüem adatott, amely nemcsak arra teszi alkalmatossá őket, hogy belefogjanak a nehéz dolgokba, hanem arra is, hogy teljesen véghezvigyék és be is fejezzék azokat. Ebből fakad aztán, hogy könnyen, de egyáltalán nem értelem nélkül reménykednek, sőt hisznek a gazdagságban és a számukra nagyon is megfelelő életben. Ezt a kényszert követik ők kiválóan a bányák művelésében is, és minden cselekedetükkel eszerint élnek. És bizony még akkor sem távolodnak el a legjobb eredmények reményétől, amikor a legjobban haragszik reájuk Plu tus, vagyis kimerültek a telérek. Ilyenkor azonban a szomorúság elűzése céljából szeretik egymást kölcsönösen vigasztalni és részint vidám mulatozásokban, részint pedig mulatságos beszélgetésekben keresnek valami védekezést. Hozzáveszik az örömhöz Bacchus atyát is: egyszer a házak ebédlőiben, másszor pedig kinn, a kerti lugasokban — ahogyan az évszakok rendje hozza magával — lakomáznak, nemcsak vidáman és vigadozva, hanem szépen és nagy hozzákészülődéssel is. Amikor még a bányák megfeleltek a várakozásoknak, megtörtént, hogy a városban vagy az elővárosban nem egy ház asztalai mellett folyt a mulatozás: úgy hallatszott mindenfelé a kürtök, fuvolák és hegedűk, dobok hangja, mintha egymással vetélkednének a hangszerek. Az akkor még boldog völgyek tehát és az itt is, ott is elszórt szép virágoskertek zengtek az éneklő embereknek a sokféle hangjától és a zajongá-