Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

gyan én látom, nem mindenki ítéli meg egyformán. Vannak, akik az általunk fentebb már emiitett törvénynek a tartalmából kiindulva I. Károly király kora elé helyezik ezeket a kezdeteket. Es nincs is okunk arra, hogy ellen mondjunk ennek a véleménynek, mégpedig amaz igen régi pénzvámszedési jog miatt. „Károly és az őt megelőző királyok uralkodása alatt több kamara is létezett a magyar földön: tudniillik a budai, a pécsi, a szerémi, a szebeni és a körmöcbányai" — írja Károly király halálának az événél Timon Sámuel. Én tehát úgy vélekedem, hogy a bányakamarák kezdeteit nem sok idővel azután kell keresni, hogy az ide bebocsájtott szászok elkezdték művelés alá venni a bányákat. És miért gondolom azt, hogy így történt? Azért, mert úgy vélem: ezzel a bányanyereség reményétől csalogatva ide telepedett néppel szemben a király hosszabb időn keresztül tanúsított jóindulatot és kedvezést, mégpedig azért, hogy — amint azt a kiváltságlevél is elmondja — annál készségesebben fordítsanak munkát és költséget az akkor még meglévő tudatlanságuk miatt a magyarok által elhanyagolt bányákra. Majd pedig amidőn észrevették, hogy a szászok meggazdagodtak azokból a jövedelmekből, amelyekre a telérek művelése során tettek szert, akkor urburát

28 szedtek tőlük a királyok, Az urbura egy királyi adó, amelyet magánszemélyek szoktak fizetni az általuk művelt bányák után. Kezdetben nem jelentett mást, mint azt, hog)' „úr bora" (latinul vinum domini vag)' dominate, a németek pedig Wein vagy Trinck-Geldnck mondanák) - vélekedik Szegedi János a Rubricac juris Hungáriáé című munkájának az 51. lapján -, talán azért, mert a joghatóság elismerése céljából adták azon telek földes-