Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

azt az összeesküvést jövendölte-e meg, amelyet - úgy mondják - a rendkívüli bíróságok üszteletre méltó leple alatt Wesselényi Ferenc, Magyarország nádorispánja robbantott ki a következő esztendőben Besztercebányán. Szenüványi

15 írja a következőket: „A rendkívüli bíróságok ürügyén az 1667. esztendőre országgyűlést hívtak össze Besztercebányára, amelyen az utolsó alkalommal csépelték a szót a lázadások és forrongások szítói. Itt tartózkodott akkor Wesselényi, Magyarország nádorispánja is és feleségén keresztül őt is a pártjukra vonták a lázadói. De később megijedve a halálbüntetéstől és visszaemlékezve mindazokra a jótéteményelvre, amelyekkel gazdagon elárasztotta őt a legfelségesebb ausztriai ház — ez ugyanis legelőször a grófi rendbe emelte őt, majd jószágokkal, várakkal és különféle kedvezésekkel gazdagította, azután a kassai és felsőmagyarországi főkapitányi tisztséget, végül pedig a nádorispáni méltóságot és az aranygyapjas rendet adományozta neki -, le akarta leplezni a császár elleni összes gaztettet, de megakadályozta ebben a felesége, aki őt a hatalom felé fordította." — Ezt akarta talán mondani Wagner

16 is, amikor Wesselényi sorsáról megemlékezett: „Máshol

17 már beszéltünk arról, hogy a magyarországi lázadás alapjait Wesselényi nádor rakta le, amikor a trencsényi fürdőben időzött. S azu,s A Synopsis chronologiac Ilungaricae című munkájának a 168. és következő lapjain. 16 I listoria Leopoldi, III. könyv, 205. és következő lapok. 17 Ugyanabban a könyvben, a 188. lapon.