Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

szorult helyzetből kivezetvén, megőrzi kedvezőbb alkalmakra. A városbelieknek pedig és azoknak, akik a nemesség sorai közül itt húzták meg magukat, azt tanácsolta, hogy most hódoljanak meg az áradat előtt, de maradjanak meg a császár hűségén, ameddig csak meg tudják oltalmazni a legjobb királlyal szemben való engedelmességet. — Schlick késő éjszakán és igen nehéz úton vergődött el katonáival együtt Körmöcbányáig: alig tudott észrevédenül elosonni az őt követő ellenség elől. A császáriak ezen balszerencséje felett örvendező magyarok rögvest Besztercebánya alá vonultak, azt gondolván, hogy itt találják az ellenséget, vagy legalábbis annak néhány kisebb csapatát, s ezt ürügyként fordíthatják majd a város kifosztására. A városba érkezvén és az ellenségtől biztonságban tudván magukat, akkora mennyiségű élelmiszert csikartak ki a polgároktól, amekkorát csak tudtak, és megfosztották az embereket a fegyvereiktől, annyit hagyván csak meg a birtokukban, amennyit ki-ki magán viselt. Elmondani sem lehet, hogy a szünet nélkül térülő és forduló szekerek egy hét alatt mennyi felszerelést szállítottak el ekkor a városból. Besztercebánya tehát újra meghódolt Rákóczi előtt; és eközben sok bajt szenvedett el amiatt is, hogy itt vendégeskedett Bercsényi felesége. Ez alól a szolgaság alól csak akkor szabadult meg végre a város, amikor Rákóczi hadai a Heister által vezetett seregtől Trencsén alatt megszalasztván és szétszóratván, visszavonultak FelsőMagyarországra. A fényes diadalt kihasználó császáriak ugyanis, jóllehet Érsekújvárt eredménytelenül vették ostrom alá, a bányavárosokat minden különösebb nehézség nélkül