Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

hosszan elnyúlva állott a tér közepén. Ezt Mátyás lerontatta, oklevelet adván ki a város tanácsa számára, amelyben az épület lebontását megparancsolta, oly módon hogy soha ne építsék az újjá. Hasonló kegyelmességet tanúsított városunk iránt Ulászló király is és ezt azon oklevele beszéli el, amelyet 1496-ban adott ki a város számára. A királyok ezen jóakaratából, amellyel állandóan a pártját fogták Besztercebányának és amely által erősödött a város, egyenesen következett, hogy egyre gazdagabbak lettek a polgárok, akik egyébként is sokat fáradoztak dolgaikban. Mindehhez járultak még a gazdag telérek, amelyek sokszorosan fizették vissza a reájuk áldozott költségeket. Azok között a polgárok között, akik a közösségre hagyományozták nagy vagyonukat és pénzüket, elsősorban Mühlstein Vims tűnt ki — akinek a háza később városháza lett —, valamint Kohlmann Miklós, Thurzó János, Königsberger Mihály és Gloknitzer Mihály: ezek emlékezetét a templom falába beépített sírfeliratok hagyományozták az utókorra. Königsberger Mihály például még életében, azaz az 1496. esztendőben tágasabbá és díszesebbé tétette a bazilikát, amely abban az évszázadban <> Bonfini is (IV. tized, V. könyv, 600. lap, 27.) megemlékezik erről a vendégeskedésről: „1 azután szerte az országban utazgat udvaroncainak a nagy seregével együtt és feleségének, Beatrixnak a társaságában, hogy a háborús gondoktól valamennyire megszabadítsa a lelkét; megnézi és feleségének megmutatja a városokat és a nevezetesebb helyeket; meglátogatják Kassát, valamint Körmöcbányát és Besztercebányát, ezt a két bányavárost is."