Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Újbánya vagyis Királyhegy története

műhelyek is, ezek azonban nem képesek megoltalmazni a szegénységtől ezt a legnagyobb részében elpusztult város­kát." - Ezeket írja Tollius. VI. § A városnak a törökök által lett elpusztítása, amelyről fen­tebb említést tettünk, egyszersmind csaknem teljesen kiir­totta azokat a szász nemzetiségű lakosokat, akik még ekkor éltek; a polgárok számának a kiegészítésére pedig a szláv népből és a földművelést folytató környékről költöztek be ide nagyon sokan. Ennek a dolognak lett a következménye, hogy teljesen szláwá változott az a település, amely valaha a németeké volt. S kevesen maradtak olyanok, akik németül beszélnek, és őket is csaknem valamennyiüket Selmecbá­nyán vagy Körmöcbányán alkalmazzák munkára. — A város kiváltságai egyébiránt ugyanazok, mint a többi bányaváros jogai. A városi tanács tizenkét férfiúból áll, akik csaknem valamennyien közrendűek. A jegyzőt a nemesek közül vá­lasztják, mert szükséges, hogy a jogban is jártas legyen és ismerje a latin nyelvet is, hiszen ezen a nyelven szoktak közügyekben leveleket írni. Ha valami olyan dolog adódik, amelynek vagy a döntéshozatal, vagy a végrehajtás tekinte­tében nagyobb jelentősége van, akkor a szomszédos város­okból, azaz Selmecbányáról vagy Körmöcbányáról hívnak ide ítélőmestereket vagy bírákat. - A polgárok közül leg­többen már nem a bányákban, hanem a föld művelésével keresik kenyerüket. Jóllehet ugyanis terméketlen talajú ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom