Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

folyjék az ércek zúzása; a negyedik azonban, amelyet hanyagolni kezdtek, miután nem volt mit zúzni, később elpusztult. Ez történt a szénégető műhellyel is: ezzel szemben az ércmosókban, amelyekből még három van, állandó munka folyik. Az éves költségek, amelyek ebben a bányában keletkeznek, a legóvatosabban számolva is könnyen elérik a kilencezer forintot. Ezért is csodálni való, hogy mi jutott eszébe Tollius kiadójának, Henrik Chrisdan Henninnek,

43 amikor ezt írta: „Az úgynevezett körmöcbányai kamara minden esztendőben több, mint nyolcezer német forintot fordít a költségekre, s ez az összeg meghaladja az aranybányákból származó bevételeket, mivel ezek nagyon szegényesek. Ámde ugyanazon kamara a pénzverésből minden márka, azaz fél font után egy uncia haszonra tesz szert, amit azután a pénzverés költségeire rendel." Tudniillik, ha egyetlen magánember egyetlen bányája kilencezer forint költséget követel, akkor szükségszerű, hogy azt a teljes költséget, amelyet tizennégy másik bányába kell fektetni, amaz egy bányának az ezen bányák számával megszorzott költsége tegye ki. De talán egy külországbéli embernek meg lehet bocsátani ezt a tévedést. - Van egy másik tárna-bányája is az urburáriusoknak, amelyet Neu-Gottes-Segen Handlungnak neveznek: hogy megkülönböztessék ama régi bányától, amelyről a császári bányák között tettünk említést, azért jelölték az „új Isten áldása" névvel. Az elsőbbség ennek a bányának a művelésében a Schindler családé: ez a család azon43 Az V. Úti levélhez írott, 50. számú jegyzetében, a 212. lapon.