Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

már a közvetlen közelébe jutnak. Csupán déli területének a számára van valamiféle hasadék abban a völgyben, amelyen keresztül az alsóvárosok között elfolyó patak siet a Garam folyóba. Magát a várost Tollius írta le röviden és híven ahhoz, ahogyan az kinéz: „Körmöcbánya" — írja — „egy kis városka, amely 32 házból áll; ezek a házak egymás mellett, körben vannak felépítve és egy jó tágas térséget fognak közre, amely térség az árucikkek adásvételére szolgál. A tér egy kis hajlattal emelkedik és egyik oldalán van a templom, a másik oldalán pedig — ott, ahol egy kicsikét magasabb — a gyengén megerősített vár. Es innen származik az a közönséges mondás, amely szerint Körmöcbányán minden egyes háznak a kapuja előtt ott van a templom: mdniillik csaknem mindegyik házból rá lehet látni." - Valóban így néz ki még manapság is a város: kőfalak veszik körül, amelyek azonban sokkal alacsonyabbak annál, mint amennyire a hírnevük alapján gondolnánk őket. A vár azonban sokkal jobban meg van erősítve annál, mint ahogyan Tollius látta. Kettős fal övezi ugyanis, amely vastag és oly módon van építve, ahogyan azt a régiek szokták; két torony is magasodik továbbá föléje, amelyek négyszögletűek és szilárdan épültek. A két torony közül abban, amelyik erősebb, ágyúkat helyeztek el, mintha csak erre a célra építették volna. Alul boltozatos helyiségek és szobák vannak, amelyekben részint a kürtösök mestere lakik, részint pedig a hadi felszerelések gondviselője; ennek az utóbbinak a hivatalához — amint hallottuk — az is hozzátartozik, hogy törődjék a pávák etetésével: ezeket a pávákat régi szokás szerint a vár körül tartják a körmöcbá-