Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)
Dr. Simon Kálmán: Visszaemlékezéseim a magyar szénbányászat félévszázadára 1945-1965 közötti autark korszak, az extenzív fejlesztés időszaka
Dr. Simon Kálmán Visszaemlékezésem a magyar szénbányászat fél évszázadára 1945-1965 közötti autark korszak, az extenzív fejlesztés időszaka A hazai gazdaság négy évtizedének történetével foglalkozó irodalomból ismeretes, hogy "az 1949. évi első ötéves népgazdasági terv Magyarország iparosításának meggyorsítását, elsősorban a nehéz- és gépipar fejlesztését hangsúlyozta, anélkül, hogy a feladatok megvalósításának feltételeiről érdemben nem szólt". IM Ez voltjellemző a szénbányászat fejlesztésére is. A tervtörvény és a bürokratikus centralizmus korlátai közé szorult Országos Tervhivatalban az szénbányászat termelési feladatait is a szocialista ipar fejlődéséhez igazítva határozták meg, és az éves termelési számokhoz a létszámot, a teljesítményt, az anyagfogyasztást, a szén fűtőértékét, stb. is előírták. Az így kinyilvánított tervszámokkal elintézettnek tekintették a feladatok teljesíthetőségét, miután a „terv az törvény" volt. Érdekességként megemlíteném, hogy az Országos Tervhivatalban folytatott 1953-1955 közötti tervtárgyalásokon a mélyebb analízisen alapuló érvelés hiábavaló volt, miután a tárgyalást vezető elnök „pesszimista műszaki vezető", „béke ellensége" minősítéssel zárta le a tárgyalásokat. Erről részletesebben írtam a Bányászati és Kohászati Lapok 131. évf. 3. számában „Néhány háttérmagyarázat a szénbányászat első két ötéves tervéből /I-II. rész/" címmel 121. A háttérmagyarázatokból elsősorban azokat a történéseket elevenítettem fel, amelyeknek személyes részese voltam, megfigyelőként, kezdeményezőként, vagy végrehajtóként. Nem részletezem a Bányászati Lapokban olvasható írásomat, csak kiemelek néhány fontosabb mozzanatot 1950-1954. közötti időből. így: • az oroszlányi körzetfőnöki működésem során az anyavállalattal, a Tatabányai Szénbányák vezetésével kapcsolatos ellentéteimet, amelyeknek minisztériumi kivizsgálása végül is az én működésemet pozitívan minősítette. így pl a Környe-oroszlányi vasút beindítását, az osztályozó beruházási költségcsökkentésének megtagadását stb. Ekkor határozták el az oroszlányi körzet önálló vállalattá való alakítását, majd később, 1951. őszén, a Bánya- és Energiaügyi Minisztériumba történő helyezésemet, ahol a Szénbányászati Igazgatóság vezető-főmérnökévé neveztek ki, és több idősebb-fiatalabb szakemberrel /Husz Nándor, Péczely Antal, Sztraka János, A most közzétett visszaemlékezés a Központi Bányászati Múzeum 2001-ben kiírt felhívására érkezett nagyobb terjedelmű anyag részlete.
