Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

KŐSZEGHY PÉTER: Balassi Bálint költészete: hagyomány és újítás

1 2 3 4 5 6 8 12 13 15 "Phi Sig Crux Flór Goth Joan Stanis epi Ne Ser et Sophi (...) A Peer-kódex szövege elég szolgaian kötődik a latinhoz, ám a Servatius vonatkozást már elhagyja: 1 2 3 4 5 6 8 15 "Fii sz. ik Ker Flór Gót Janus Szanisz ajándokoza Sofi (...)" (Május 1.: Fülöp, 2.: Zsigmond király, 3.: Szent Kereszt feltalálása, 4.: Flórián, 5.: Gotthard, 6.: Kapun álló Szent János, 8.: Szaniszló püspök (epi = episcopus), 12.: Nereus, 13.:Servatius, 15.: Zsófia stb.) A magyar csízióhagyományba tehát nem kerül be Servatius alakja, az azonban nem zárható ki, hogy e név asszociációjára, ugyanakkor nem csíziós jelleggel, nem a csízió szabályainak figyelembevételével alakulhatott ki az illusztris két sor. A Nagyenyedi-kódex szöveglejegyzője, noha messze nem ilyen mértékben, de másutt is változtat a szövegen. Az október havi részletben olvashatjuk: "...ganal Lukács." Ugyanez a hely a Peer-kódexben: "...Gálnál Lukács", Székelynél ugyanígy, a későbbi magyar csíziókban: "Gálnak Lukács". A szöveg minden eddigi értelmezője, a párhuzamos helyek alapján, egyértelműen tollhibának vélte a ganalt Gálnál helyett. Ez természetesen igen kézenfekvő emendálás. De nyilván legalább ilyen jogosult az emendálás nélküli olvasat is. A ganal teljesen szabályos ige, amely máskor is használtatik a kódexirodalomban: "Táts szád, ganeljam bele!" (Virginia-kódex, 21.) Ganal: ez ugyanúgy Gál napjára utal, mint a Gálnál. És ha kikeressük a Gál napi feladatokat Lippay Calendarium Oeconomicum-jából (Kassa, 1721), ezt olvashatjuk: "Sz. Gál nap tájban, az az 16. (...) földekre ganét hordani, és télben reájok köll forgatni." Persze, minden lehet véletlen, de a fentiek alapján a ganal Lukács olvasat nekem valószínűbbnek tűnik, mint a hibát feltételezni kénytelen Gálnál, így viszont, azt hiszem, meglehetősen profán képhez jutunk, a mondat semmiképp sem szentes pózban ábrázolja Lukácsot (de hát: Lőrinc is belepisil a dinnyébe!). Vajon az a profanizálás, amelyet szerintem a szöveg Hondám kapcsán elkövet, sokkal merészebb, elképzelhetetlenebb a fenti példánál?!