Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

KŐSZEGHY PÉTER: Balassi Bálint költészete: hagyomány és újítás

amit nem hiszünk -, hogy mindez csak és kizárólag Balassi hatása. S írjuk ennek a számlájára azt is, hogy a XVII. században a világi és istenes versek egyaránt Balassi reminiszcenciákkal vannak tele; némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a RMKT XVII. századi sorozatának harmadik kötetében nem olyan verset nehéz találni, amelyben szövegpárhuzamok vannak Balassi verseivel, hanem olyat, amelyben nincsenek. A vallásos versek közül pedig említsük meg a Kuun-kódex 22. énekét, ennek első két versszaka (nyolc sor) különböző Balassi versekből van összerakva,

46 mintha a derék szerző kívülről tudta volna az összes Balassi verset, avagy egy kötetből, tízet-húszat lapozva

47 írt volna ki egy-egy sort, majd ezekből szerkesztett volna költeményt. Mindez Balassi-hatás lenne? Szerte az országban mindenki Balassit olvasott volna? Véleményünk szerint lényegesen valószínűbb, hogy a költők egy közös - már Balassi fellépése előtt létezett - költői nyelvből merítettek. Azt, hogy egy már korábban kialakult, és főleg, de nem kizárólag az oralitásban élő költői nyelv határozta meg Balassi frazeológiatárát, bizonyítja nyelvhasználatának némely orális vonása

48 is. Jelzőhasználata például csak az orális hagyomány lenyomata lehet: másképp nemigen magyarázható a nagy, szép, jó jelzők triumvirátusának uralma; e három melléknév majd kétszázszor, az összes többi legfeljebb néhány tucatszor fordul elő verseiben. Természetesen nem tagadom, hogy néhány esetben - Rimaynál, Illésházynál, Wathaynál, Czobor Mihálynál, Zrínyi néhány sorában és másoknál is - Balassi szövegszerűen is hatott. Lényegében azonban költészete nemhogy mély és korszakos hatást nem tett az utókorra, de folytathatatlannak bizonyult. Balassi után ezt a költészetet és költői nyelvet európaisággal már nem tudták egyeztetni, a legjobbak, Rimay,

49 Nyéki Vörös Mátyás, Czobor, Zrínyi pedig alapvetően nem a Balassi típusú költészet folytatói és nem is a Balassi használta költői nyelv a sajátjuk. Szövegszerű adatunk van rá, hogy a XV. század végén a lovagi ideológia a magyar nyelvű udvarló versbe is beszüremkedett. Az 1462-re datált Nagyenyedi-kódex-ben (korábban Thuróczy-, Teleki-, Akadémiai-kódex néven fordult elő a szakirodalomban) található a latin textus közötti vendégszövegként a legrégibb (?) magyar nyelvű csízió, amelynek két sora: "Szolgálatra magam adám, Mo (=Ma) neked kémén Ilodám "