Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Róla a legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznem. Roppant figyelmet fordított az oktatásügy problémáira, minden szellemi és anyagi támogatást igyekezett megadni ahhoz, hogy az iskoláknál az oktató-nevelő munka magyar jellegű színvonala emelkedjék. Kiszállásai során a tanácsi szerveknél gyakran rákérdezett az oktatás helyzetére. Az oktatási osztályt folyamatosan beszámoltatta felügyeleti és irányító tevékenységéről. Amikor pedig a helyzet úgy kívánta, megadott számunkra minden segítséget. így például a Megyei Pártbizottság részéről az oktatási osztállyal szemben elég gyakran előfordult alaptalan vádaskodások esetén bátran kiállt mellettünk. Ilyenek főként a Megyei Pártbizottság agit. prop, osztálya részéről fordultak elő Németh László osztályvezetése idején, még inkább azonban később, amikor már én voltam az oktatási osztály vezetője. Az agit. prop, osztály erősen kötődött a Rákosi Mátyás Gimnázium tanári testületének néhány tagjához, akik viszont általában szemben állottak az oktatási osztállyal, annak intézkedéseit igen gyakran rosszindulatúan bírálták. Ezek közé tartozott elsősorban Molnár Ilona tanárnő, aki később a Rákosi, ill. Árpád Gimnázium igazgatója lett a Megyei Pártbizottság akarata szerint. A feljelentgetők és vádaskodók közül ritkán hiányzott a Megyei Tanács egyházügyi előadója, Hevesi János, aki az osztálynak az állítólagos klerikális kapcsolatait bogozgatta. Nincs kizárva, hogy Németh Lászlónak, ennek a valóban kiváló osztályvezetőnek az 1953. szeptember 1-i hatállyal történt lemondása is némi kapcsolatban állt az egyházügyi előadó említett irányú, állandóan nyüzsgő tevékenységével. Németh László ugyanis kihagyta az önéletrajzából annak közlését, hogy egyik közeli rokona, mégpedig a nagybátyja róm. kat. pap. Emiatt aztán pártfegyelmit kapott, amelynek során az előző érdemeire való tekintettel csak enyhébb pártbüntetésben részesült, a megyei oktatási osztály vezetéséről azonban kénytelen volt lemondani. Ahhoz viszont az illetékes párt- és tanácsi tényezők hozzájárultak, hogy Németh László igazgatóként visszakerüljön a komáromi Jókai Mór Gimnáziumhoz, főleg arra való tekintettel, hogy önkritikát gyakorolt. Kinevezésem előzményei Ennek az egyik előzménye az volt, hogy a MDP Komárom Megyei Bizottsága agit, prop, osztálya Tölgyesi László, köznevelési felelőse útján vizsgálatokat végzett az oktatási osztályon és annak néhány külső területén. Németh László osztályvezető távozása után viszont mint helyettest engem számoltattak be a megyei tanügyigazgatás munkájáról. A beszámoltatás során Kiss György, a Megyei Pártbizottság munkatársa élesen bírálta az oktatási osztály tevékenységét. Személyemet azzal vádolta meg, hogy a beszámolómban szándékosan félre akarom vezetni a pártot és a tanácsot, a jelentésemben közöltek nem felelnek meg a valóságnak, azok hamisak és a feletteseim becsapására irányulnak. Ez már túl sok volt ahhoz, hogy higgadtságomat megőrizzem, és ezért - ahogy most visszaemlékszem - eléggé emelt hangnemben válaszoltam az elhangzottakra. Utaltam elsősorban arra, hogy mit mondott Lenin a bírálattal kapcsolatban, és az erre vonatkozó gondolatmenetének néhány töredékére hivatkozva kifejtettem, hogy a bírálat lehetőleg mindig építő jellegű legyen. Az itt elhangzott bírálat viszont - mondtam én - zömében romboló jellegű, mi több, sok tekintetben rosszindulatú, túlzottan szubjektív ízű. Olyan emberek hangját tükrözi és képviseli, akikről már nem egyszer kiderült, hogy nem valók a katedrára, és még inkább nem valók ennél magasabb funkciók betöltésére.