Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

A IV. számú a szentgyörgymezői, az V. számú pedig az Esztergom - kenyérmezői általános iskola volt. Az iskolák névadása a megye egyéb városaiban, így például Tatabányán, Komáromban, Dorogon részben még az esztergomit megelőzően és utána is zökkenőmentesen, konfliktusok nélkül zajlott le. Általában ezek az iskolák is magyar történelmi nevek hordozói lettek (Petőfi, Arany, Ady, Kossuth, Klapka, Zrínyi, Dózsa stb.) A középiskolák is mind magyar neveket kaptak, mint például I. István, Bottyán János, Berzeviczy Gergely, Hell Károly, Jókai Mór, Eötvös József. Élő politikusról csak egyetlen középiskolát neveztek el, mégpedig Tatabányán a Rákosi Mátyás Gimnáziumot, de ezt az elnevezést aztán a Rákosi féle ötösfogat félreállítása után Árpád Gimnáziumra változtatták. Ezek az elnevezések egyrészt az Oktatási Minisztérium jóváhagyásával, a Minisztérium bizonyos hatásköreinek a decentralizálása után a megyei tanügyigazgatási hatóság, a tankerületi főigazgatóság, ill. a Megyei Tanács vb oktatási osztálya határozata alapján valósultak meg. Néhány szó az éberség kérdéséről Szó esett már arról, hogy a Komárom-Esztergom Megyei Tankerületi Főigazgatóságon elég jelentős volt a fluktuáció, különösen a kezdeti időszakban. Ennek okai egyrészt a belviszályokra, másrészt külső tényezők nyomására, áskálódásaira voltak visszavezethetők. Akadtak olyanok, akik minden kis lehetőséget felhasználtak arra, hogy a rendszerhez való hűségüket bizonyítsák, természetesen nem a saját munkájukkal, hanem intrikákkal, áskálódásokkal, besúgásokkal, esetenként szándékos elférdítésekre épülő nyílt támadásokkal. A tankerületi főigazgatóságon, a későbbi megyei oktatási osztályon csakúgy, mint a többi szakigazgatási osztályon, reggel a munka félórás sajtóbeszámolóval kezdődött. Ezt a dolgozók egymás között elosztva tartották, utána pedig következtek a hozzászólások. Figyelték, különösen a munkáskáderek, ki milyen gyakran szól hozzá, és az úgynevezett kényesebb politikai kérdéseknél miként nyilatkozik meg, alkalmazza-e a kritika és önkritika elvét, mi a véleménye a békeharcról, az imperialisták mesterkedéseiről, stb. A hivatalba való megérkezéskor alá kellett írni a jelenléti ívet és bejegyezni az érkezés pontos idejét. Egy alkalommal Dr. Jámbor László, a hivatal jogügyi előadója elkésett a sajtóbeszámolóról. Körülbelül tíz perc volt a késése, a jelenléti ívbe beírta az érkezésének idejét, és melléje megjegyezte, hogy elaludt. Ezt aztán a következő napi sajtóbeszámolón Lukács Lajos munkáskáder kollégánk ellenséges megnyilatkozásának és a munkafegyelem megsértésének nyilvánította. Kijelentette, hogy Jámbor László eljárása és megjegyzése politikai kérdés, amit nem lehet szó nélkül hagyni még ha valakinek doktorátusa is van. Szóval, voltak olyanok, akik még az ilyen egyszerű dolgokból is politikai kérdést csináltak, hogy a párt által gyakran hangoztatott kötelező éberség kívánalmainak eleget tegyenek. Ennélfogva a belső hivatali légkör sok esetben igen feszült volt, az embernek nagyon kellett vigyáznia arra, hogy miről és miként nyilatkozzon. Meglehetősen feszült légkör jellemezte azt az időszakot, amikor Sz. Béla volt az osztály vezetője. Ő maga alapjában véve jó szándékú, igen pontos ember volt, de talán még a saját árnyékától is félt. A félelme magával hozta a bizalmatlanságot, ami aztán olykor agresszív magatartást váltott ki belőle. A bizalmatlanságot, a gyanakvást erősen