Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Pártbizottság munkatársa egy másik elvtársával karöltve apró részletességgel kikérdezett a Németh Péter ügy valamennyi mozzanatáról. Az általam elmondottakat feljegyezték, de az üggyel kapcsolatban véleményt nem nyilvánítottak. A kérdéseikből viszont arra következtettem, hogy Németh Péter feljelentést tett ellenem a Megyei Pártbizottsághoz, miszerint én a táti Vörösmarty utcai lakás több tartozékát, így a konyhai tűzhelyet, a villamossági hálózat berendezéseit, stb. eltulajdonítottam, és ezzel a részére nemzeti ajándékként juttatott ingatlanban tetemes károkat okoztam. Horváth N. a kihallgatásom során még annyit közölt velem, hogy a Tát, Vörösmarty utcai ingatlan kertjével kapcsolatban a Komárom Megyei Tanács VB mezőgazdasági osztálya is foglalkozni fog. Ezek szerint Németh Péter ott is tett ellenem feljelentést. Ám el nem tudtam képzelni, hogy mi baja lehet a Vörösmarty utcai ingatlannak még a kertjével is, amikor azt betrágyázva, felásva és a kerítést rendbe téve adtam neki át. Az ezzel kapcsolatos költségek a számlán nem is szerepelnek. A mezőgazdasági osztály azonban a kérdéssel nem foglalkozott, bizonyára azért nem, mert Tóth László, az osztály vezetője már az előzőekből ismerte az egész ügyet. Nagyon józanul fogta fel a kérdést, amikor úgy döntött, hogy kár erre a dologra az időt pazarolni. Újabb néhány hónap telt el, miközben az állami végrehajtó, akit Németh Péter állítólag ugyancsak megfenyegetett, megsürgette Németh Péter munkahelyét a megítélt összeg mielőbbi, részemre történő átutalására. Azt a választ kapta, hogy csak kis részletekben tudják vonni fizetéséből az "állítólagos" tartozást, s amíg ez el nem éri a közölt összeget, addig letétben tartják. Időközben Németh László osztályvezető saját kérésére visszakerült az előző igazgatói állásába, a komáromi Jókai Mór Gimnáziumhoz, helyébe pedig engem neveztek ki a megyei oktatási osztály vezetőjének. A Németh Péter ügy látszólag továbbra is stagnált, ő maga azonban folytatta a hidegháborút ellenem. 1953 első hónapjaiban Tatabányán a Megyei Tanács több dolgozója, majd Esztergomban és a megyében iskolalátogatásaim során több pedagógus közölte velem, hogy egy nagyobb arányú nyomozás van ellenem folyamatban egyrészt az Államvédelmi Hatóság, másrészt a Megyei Pártbizottság részéről. Főleg a múltam, politikai tevékenységem, katonai vonatkozású háborús magatartásom iránt érdeklődnek, kutatnak. Az első ilyen híradás óta körülbelül három hét telt el, amikor is idézést kaptam az MDP Esztergomi Városi Bizottságától, hogy ott a megjelölt időpontban jelenjek meg. Czifra N., a Megyei Pártbizottság egyik vezető funkcionáriusa Szedmer József, az MDP Esztergomi Városi Bizottság titkára jelenlétében töviről hegyire kikérdezte önéletrajzi adataimat (nála volt az önéletrajzom egyik példánya), múltbéli magatartásomat, katonai beosztásaimat, a háború alatti tevékenységemet illetően. Ugyanúgy érdeklődött feleségem és szüleinek, testvéreinek, majd az én szüleim, testvéreim és rokonságom múltja, tevékenysége, a párthoz és a Szovjetunióhoz való viszonyuk iránt. Ezek után Czifra "elvtárs" rátért a Németh Péter ügyre, és erősen helytelenítette az ebben a kérdésben képviselt állásfoglalásomat, külön kihangsúlyozva az én állítólagos jogtalan anyagi követelésemet. Czifra N.-nek a velem kapcsolatos megjegyzéseit és bírálatait visszautasítottam. Megkérdeztem, hogy milyen alapon követelheti tőlem Németh Péter, hogy én az ő állítólagos nemzeti ajándékához a magam és a feleségem több hónapi munkájával és a táti Vörösmarty u. 12. sz. ház felújítási költségeivel hozzájáruljak, ugyanakkor, amikor már valamennyi fórumon jogérvényesen megállapították, hogy ő egy általam megnövelt értékű ingatlanhoz jutott.