Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)
BEVEZETÉS
Egyébként is Németh Péter ezt a házat nem nemzeti ajándékként kapta, hanem 20, vagy 25 év alatt az államnak megtérítendő juttatásként, csakúgy, mint a többi igényjogosult. Ha nemzeti ajándékként kapta volna ezt az ingatlant az államtól, akkor az állam a felújítás költségeit is magára vállalta volna, és az illetékes fórumok, így a Földművelésügyi Minisztérium is nem Németh Péterre hárította volna a felújítás során felmerült és már néhányszor ellenőrzött és igazolt költségek megtérítését. Azt is kifejtettem Czifra "elvtársnak", hogy felettébb érthetetlen számomra, miért kompromittálja magát az MDP Komárom Megyei Bizottsága a fennálló társadalmi rend törvényeire, rendelkezéseire támaszkodó jogérvényes határozatok semmibe vételével, egyben segítséget kíván nyújtani a jogtipró, a társadalmi együttélés írott és íratlan szabályait figyelmen kívül hagyó embernek. Olyan embernek, aki becsmérlései során azzal sem törődik, hogy akit éppen sérteget, becsmérel és fenyeget, az jelenleg a megyei tanács elnökének funkciójában az MDP politikájának egyik állami exponense. Czifra "elvtársat" azonban az én érveléseim nem hatották meg. Ellenkezőleg. Szavaiból azt vettem ki, hogy nem kis mértékben értelmiségellenes, ennélfogva kötelességének tartja a munkásosztály egyik "érdemes", a spanyol szabadságharcban részt vett tagjának a védelmezését a múltból érkezett, de még a proletárdiktatúra kezdetén átmeneti útitársként felhasznált és megtűrt értelmiségi káderrel szemben. Érvelésemre azt válaszolta, hogy az én állásfoglalásom minősíthetetlen, annak különösen az a része, melyben bíráltam és egyben megsértettem a Megyei Pártbizottságot. Változatlanul azon az állásponton maradt, hogy az anyagi követelésem Németh Péterrel szemben megalapozatlan és jogtalan, arról tehát eleve mondjak le. Különben is vegyem tudomásul - mondotta Czifra "elvtárs", - hogy ő már Tokod Erzsébet Aknán intézkedett a Németh Péter fizetéséből havonta eddig levont és letétbe helyezett összegeinek a visszafizetése iránt. Hivatkozott arra is, hogy előzőleg beszélt a Komárom Megyei Bíróság elnökével, aki kijelentette, hogy az én eljárásom egy szabadságharcos elvtárssal szemben nagy disznóság. (Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a Komárom Megyei Bíróság ezzel az üggyel egyáltalán nem foglalkozott. Az elnöknek ez az esetleges megnyilatkozása tehát nem tekinthető hivatalos kivizsgálás eredményének.) Czifra "elvtárs" jogsértően járt el, amikor jogerős állami intézkedésbe nem állami hatósági szervként aktívan beavatkozott. Végül Czifra "elvtárs" újra elővette az egyik, 1949-ben írt rövid önéletrajzomat és megállapította, hogy nem vagyok méltó a bizalomra, amelyben az eddigiekben részesültem és vezetői funkcióba emeltek. Ezt azzal indokolta, hogy a Komárom Megyei Tanács személyzeti osztályához benyújtott önéletrajzomban a katonai adataimat nem részleteztem, és ezzel a horthysta hadseregben teljesített egyik beosztásomat, ami a csepeli zsidó munkaszolgálatos század elhurcolásával volt kapcsolatban, eltagadtam. Czifra "elvtárs" láthatólag úgy gondolta, hogy ezzel elsütötte a fülem mellett a nagyágyút, és éberen fürkészte ennek hatását. Mikor aztán nagy vonalakban elmondtam neki, hogy ez egy rövid önéletrajz volt, amelyben a katonai szolgálatokat illetően csak olyan közlések szerepeltek, hogy mennyi ideig szolgáltam a csehszlovák hadseregben, és milyen rendfokozattal, majd vázoltam neki azt a katonai tevékenységemet, amellyel a csepeli 102/18. számú munkaszolgálatos századot az elhurcolástól szinte az életem kockáztatásával éppen én mentettem meg. Ezen szerfelett elcsodálkozott. Kijelentette, hogy akkor ő téves információkat kapott, és ennek természetesen utánanéz. Azzal búcsúztunk el egymástól, hogy még majd rövidesen találkozunk. Az ellenem indított hajszának egyéb vonatkozásai is voltak, amiket most csak röviden említek meg, minthogy a Németh Péter ügyhöz csak közvetve kapcsolódnak.
