Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Az összevont VII-VIII. osztálynak lettem a vezetője. Hetvenkét tanuló volt ebben az osztályban, fiúk, lányok vegyesen, a fiúk között nem egy olyan, aki magasabb volt nálam. Teljes erőbedobással kellett nekiindulnom az első önálló pedagógiai tevékenységemnek, hogy elfogadtassam magamat a tanítványaimmal, akiknél csak 67 évvel voltam idősebb. Büszkeséggel mondhatom, hogy ez már a kezdet kezdetén sikerült. Nagy örömömre szolgál, hogy ezt még ma is így emlegetik ezek az én volt első tanítványaim. Ebben nagy segítségemre volt mindaz, amit egyrészt a szüleimtől tanultam, másrészt pozsonyi tanáraimtól, akik közül elsősorban Szalatnai Rezsőt, az osztályfőnökömet kell megemlítenem. Hogy milyen legyen a pedagógus és a tanítvány kapcsolata, viszonya, azt főleg tőle lestem el. A gyermekszempontú pedagógiának volt a híve és nagymestere. Persze, itt mindjárt meg kell jegyeznem, milyen szerencsém volt abban is, hogy jól irányított nevelőtestületbe kerültem. Horváth Dezső úgy is, mint iskolaigazgató, úgy is, mint gyakorló pedagógus tartósan beírta a nevét Bény község történelmébe, tanítványai szívébe, a lakosság emlékezetébe. Mindez a község és a környék pedagógusainak osztatlan elismerését is magával hozta. Az oktató-nevelő munkában alkalmazott új pedagógiai módszerek meghonosítása mellett Horváth Dezső sokat tett a magyar népi kultúra helyi kincseinek a feltárásáért is és további fejlődéséért. Ezeknek néhány vonatkozását beépítettük a tantervi anyagba, hogy azt színesebbé és a tanulók számára befogadhatóbbá tegyük. Fontos feladatunk volt a tanulóknak élményekhez kötött, minél nagyobb aktivizálása, önálló munkára nevelése. Nem múlt el egyetlen hónap sem, amikor ne lett volna a tanulók közreműködésével összehozott kisebb-nagyobb iskolai rendezvény, feldúsítva a helyi népi kultúra valamilyen aktuális vonatkozásaival. A bényi tantestület munkájának kisugárzó hatása érezhetővé vált a párkányi járás csaknem egész területén. Ennek kapcsán mind közelebb kerültek egymáshoz a környék pedagógusai, ami közös rendezvényekben is megnyilvánult. Horváth Dezső igazgató jelentős eredményeket ért el az általa vezetett gyermekkórus, szélesebb vonatkozásban pedig a felnőttek vegyes karának, férfikórusának és népi együttesének a munkájában is. Ebben nagy jelentősége volt a fellelt helyi népi dallamoknak. Ugyanakkor gondja volt a Kodály által kibányászott régi magyar dalkincs meghonosítására, terjesztésére. Egyházi zenei vonatkozásban Bárdos Lajos követője volt. Énekkara és a bényi népi együttes a Felvidéken széles körben ismertté vált. Meg kell azt is említenem, hogy nagyszerű hangorgánuma folytán kiváló operaénekessé válhatott volna. Szép és kellemes hangja a későbbiek során Esztergomban is hódított. Szólistaként gyakran szerepelt az esztergomi tanítóképző és a Bazilika kórusában. A Felvidék visszacsatolása után az esztergomi tanfelügyelőségre került, és ott dolgozott 1949. szeptember 1-ig. Közben elvégezte a jogi egyetemet, de a tanfelügyelőség megszűnése után visszatért a tanításhoz. Kiváló pedagógiai képességét többek között a tanítóképző gyakorló általános iskolájában is éveken át gyümölcsöztette. Esztergom város lakosságának, a szülők és tanítványai emlékezetébe mélyen bevésődött Horváth Dezső neve. Ebbe az is beletartozik, hogy annak idején a tanfelügyelőségen sok tekintetben segítségére volt a város és a megye pedagógusainak. Ma is hálás tisztelettel és szeretettel emlékeznek rá. Én magam is. Ha Horváth Dezső általános emberi, pedagógiai és egyéb irányú tevékenységét röviden jellemezni akarnánk, beleszámítva a magyar népi dalkultúra fejlesztésében kifejtett munkásságát is, adatokért nem kell túl messzire mennünk. Elég csak végigtekintenünk Bény községnek az ő működése idején kibontakoztatott kulturális